Száraz tónak nedves partján…

Dankó Zsolt geológus, hidrogeológus, a MAG – Miénk a Grund Városvédő Egyesület elnöke cikke Tata és a térség geológiai, hidrogeológiai helyzetéről

Az elmúlt 2-3 év talán legnagyobb érdeklődést és aggodalmat kiváltó természeti jelensége volt a helyi lakosság körében a visszatérő tatai források ismételt állapotromlása, a források hozamának csökkenése, illetve a Tükör-forrás elapadása. Az okokra vonatkozóan számtalan feltevés keringett, sokszor megalapozottan, máskor azonban minden szakmai ismeretet nélkülözve, ezért határozta el a MAG – Miénk a Grund Városvédő Egyesület azt a téma iránt érdeklődő civileknek szóló sétát, aminek témája az Angol park geológiai és hidrogeológiai viszonyainak ismertetése, az elapadás okainak vizsgálata volt. Ennek a rövid összefoglalóját adjuk meg az alábbiakban.

A helyzet megértéséhez nélkülözhetetlen a földtani környezet megismerése. Az Észak-dunántúli karsztvíztároló rendszer a Balatontól északra húzódik nagyjából a Tapolca-Esztergom tengely mentén. A hegység egy összefüggő hidraulikai egységet képez, melynek karbonátos kőzetei tárolják a Tata térségében is meghatározó, a beszivárgó csapadékvizekből táplálkozó karsztvizet. A város térségében a Gerecse tömbjének fedetlen mészkőrétegein keresztül jut a mélybe a csapadékvíz táplálva a város alá is benyúló hegységrészeket, melyben egy nyomás alatti víztest alakul ki. Azokon a helyeken, ahol a mészkő vízzáró fedőrétegei elvékonyodnak, illetve a víztároló mészkő a felszín közelében települt, esetleg tektonikai törések mentén a nyomás alatti karsztvíz források formájában jelenik meg a felszínen. A viszonylag mély fekvésű város döntő részén természetes állapotában a tárolt víz nyomásszintje több 10 méterrel meghaladja a terepszintet, így lehetőség van a források megfakadására. Ez egy több tízezer éves folyamat, melyről sokat nem tudni, azonban a város központi részein szinte mindenütt, helyenként nagy vastagságban előforduló, a forrástevékenység során képződött édesvízi mészkő, mésztufa (travertino) egyértelműen igazolja a forrásműködés folyamatosságát.

A város számos pontján fakadnak kisebb-nagyobb hozamú források, azonban a legmélyebb ponton fakadó Fényes-források mellett kétségtelenül az Angolparki források tekinthetők mind eredeti vízhozamuk, mind környezetük révén a legfrekventáltabbaknak, legnagyobb érdeklődésre számot tartóaknak. Maga az Angolpark kialakítása is ezek köré szerveződött, a 3 meghatározó forrás (Tükör-, Angyal- és Pokol-forrás) a tavak és vízfolyások révén a korábbi ipari hasznosítás mellett fontos látványelemmé vált. Az itt látható kataszteri térképrészlet az 1800-as évek végére jellemző állapotokat mutatja.

1

A térképi ábrázolásról az alábbiak állapíthatók meg:
•    Tükör-forrás (Vízimadár-tó) vize sem ezen, sem az egyéb ábrázolásokon nem volt közvetlen kapcsolatban Cseke-tóval. A forrásvíz közvetlenül folyt bele a Malom-árokba, mely a tóparttal párhuzamosan, attól függetlenül vezette a vizeket mélyebb szinten működő malmok irányába.
•    A vízhiányos Cseke-tó vízpótlását az időszakos Baji-vízfolyáson kívül az Angyal- és Pokol-források együttese biztosította. Akkor még a magasabb, 141,0 mBf. szinten megfakadó források a magas természetes vízszint következtében működtek és a Grottán átfolyva egy mesterséges árkon keresztül a parkot DNy-ról megkerülve biztosították a természetes vízpótlást.
•    A park É-i határán működő Jenő malom működtetéséhez a vizet ugyancsak a két felső forrás biztosította oly módon, hogy a 3 jelenlegi mesterséges tótól kissé északra kialakult forrástó nyúlványa közvetlenül csatlakozott malom kerekeihez
•    Feltehetőleg ugyanezen forrástóból gravitációsan biztosították a műromok párkányán csörgedező vizet.

Ez a vízbő állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikoris a széncsaták és a bauxitbányászat következtében jelentősen megnőtt a bányavíz emelés mértéke. A vízemelés az egész víztároló rendszert érintette, míg a térségi vízemelés a korábbiak közel négyszeresére, 750-800 m3/perc-re nőtt, a tatabányai medencében is 200-250 m3/perc volt a bányavíz emelés. Ezek az értékek lényegesen meghaladták a dinamikus vízutánpótlódás mértékét, aminek hatására intenzív vízszintsüllyedés indult be a teljes karsztvíztárolóban, melynek mértéke, eloszlása a környező vízemelések függvénye volt. Tata térségében a korábbi 140,0-145,0 mBf. szintről a karszt nyugalmi vízszintje a 94,0 mBf. szintre süllyedt, ennek az egyenes következménye volt, hogy a források hozama először fokozatosan csökkent, majd először a magasabb fakadási szintű Angolparki források apadtak el (Angyal- és Pokol-forrás az 1950-es évek közepén, Tükör-forrás 1960-ban), majd a vízszintsüllyedéssel párhuzamosan 1973-ra valamennyi tatai karsztforrás.

A gyökeres változás 1990-ben következett be, amikor részben gazdasági, részben környezetvédelmi okokból sorra zártak be a bányák (Nyírád, Kincsesbánya, Nagyegyháza, Lencsehegy, Mány, stb.), másrészt megkezdődött a tatabányai XIV/a és XV/c vízaknák kényszervízemelésének drasztikus csökkentése csapoló fúrások felújításával. A vízszintemelkedés üteme nagyjából megegyezett a korábbi vízszintsüllyedés ütemével, 1,5-2,0 m/év emelkedést regisztráltak a térségben. A vízszint 10 év alatt elérte a Fényes-források fenékszintjét és 2001-ben megszólaltak a legmélyebb források. Avízszintemelkedés mértéke 2010-ig töretlen maradt, majd ekkor egy igen csapadékos időszak után hirtelen 5,5 m-t emelkedett elérve a 135 mBf. szintet, aminek eredményeként szinte valamennyi mélyebb szinti forrás újrafakadt. Az igazi szenzáció az volt, amikor 2017-ben a Tükör-forrás is megszólalt és több m3/perces hozammal életre kelt a Malom-árok ismételten forrásvizet szállítva. Az Angyal-forrás vízszintje is folyamatosan emelkedett, 2,0 m-re megközelítette a forrásbarlang száját.

Ez az igen kedvező állapot azonban nem tartott sokáig, a klimatikus viszonyok hatására, illetve az alaphegység vizének csapolásába bekapcsolódó források hatására a vízszintemelkedés üteme először lelassult, majd stagnált, majd végül a vízszint elkezdett csökkenni. A vízszint ellapulásának mértékét, jellegét az IMSYS Kft. által rendelkezésünkre bocsájtott alábbi vízszintemelkedési diagram szemlélteti.

2

A görbéken markánsan látszik, hogy a város egész területén hasonló jellegű folyamatok zajlottak le, a vízszintek stagnálása, majd süllyedése az egész városban hasonló jellegű volt. Hatása azonban csak a Tükör-forrásnál katasztrofális. Nyilván a korábban még meg sem fakadt Angyal-forrásnál ez a változás nem is észlelhető, míg a mélyebb szinti forrásoknál csak némi hozamcsökkenésben jelentkezik. Minél mélyebb helyzetű egy forrás fakadási szintje, a vízszintsüllyedés vízhozamra gyakorolt hatása annál kisebb. 

A legérzékenyebbek azok a források, amelyeknek a fakadási szintje magasan, az aktuális karsztvízszint magasságában van. A legnagyobb aggodalmat kiváltó Tükör-forrás éppen ilyen helyzetben van. A forráskürtő közvetlen közelében a forrástó fenékszintje 136,4-136,6 mBf., míg az átbukási szint 137,7 mBf. Ha a vízszint ezen utóbbi szint alá süllyed, az átbukás megszűnik, a tómederben kialakul egy pangó víz, további vízszintsüllyedés hatására pedig a kialakított tómeder akár szárazzá is válhat. Jelenleg ennek a szomorú folyamatát láthatjuk, a 2017-es 138,1 mBf-i maximális vízszintről napjainkig a vízszint monoton csökken, a jelenlegi aktuális szintje ennél 1,8 m-rel alacsonyabb, 2021. október 22-én 136,34 mBf. Vagyis a forrás elvesztette pozitivitását, a vízszint a forráskürtő szinte alá süllyedt.

A forrás azonban megtartotta vízszállító kapacitását, ezt igazolták egyrészt a 2017-es mérések, amikor is a közeli Pokol-II-es vízműkútból végzett 3,0 m3/perc vízemelés gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorolt a forráskürtő vízszintjére és ugyanezt támasztotta alá a 2021 májusában a forráskürtőbe beépített 600 l/perc kapacitású szivattyú folyamatos működtetése. Ez egyben azt is igazolja, hogy nem egy közeli vízkivétel hatása a vízszintsüllyedés, ahhoz igen nagy, nem reális mértékű vízemelés tartozna.

A Tükör-forrás kürtőjének geometriáját és rétegszelvényét éppen a korábbi jelentős vízszintcsökkenések következtében elvégezhető barlangi feltárásoknak köszönhetően jól ismerjük. Almády Zoltán és Sashegyi László felmérése közkézen forog, ezt a szelvényt vetettük össze a vízszintek változásával:

3

A szelvényen jól látszik, hogy a barlangkürtő szájához viszonyítva mely időszakban volt magasabban a vízszint (ekkor volt a forrás aktív) és az a tény, hogy a vízszintcsökkenés rendületlenül folyik. Még a májusi szivattyúzási teszt óta is mintegy további 50 cm-t csökkent a vízszint.

Ami mindenkit izgat, hogy mennyire nagy a baj. Nyilván a vízemelések és az utánpótlódásarányának, a vízháztartási egyensúlynak van szerepe a vízszintsüllyedésben. Az össztérségi, az egyedi vízkivételeket is tartalmazó vízemelés értékét nem ismerjük, de a térség meghatározó víztermelőjének, a tatabányai vízaknáknak a víztermelésében nincs jelentős változás a kritikus időszakban. Az elmúlt 4 évben a vízemelés Q=28,5-29,6 m3/perc között változott, ami gyakorlatilag állandónak tekinthető. Ebből adódóanha a nem pontosan ismert kisebb fogyasztók hatásától eltekintünk, nem vízkivételben, hanem az utánpótlódásban kell keresni a süllyedés okát.

A témát hosszú ideje vizsgáló szakember, Csepregi András (Imsys Kft.) adatszolgáltatása alapján a csapadék és a beszivárgás az alábbiak szerint alakult az elmúlt 5 évben:

 

2015

2016

2017

2018

2019

2020

ÁTLAG

Csapadék

 

 

 

 

 

 

 

   DKH

639

808

699

762

691

588

698

   DKH É

542

752

632

615

628

542

619

BESZIVÁRGÁS

346

475

377

490

282

144

352

Tehát amíg a csapadék mennyisége is ugyan mutatott némi csökkenő tendenciát, lényeges változás a beszivárgás mértékében van, ami alapvetően a karsztból kiemelt víz utánpótlódását jelenti. Az alábbi diagramon láthatóan éppen a kritikus utolsó 3 évben van a beszivárgásban egy csökkenő tendencia, a 2020-as évben pedig kimondottan már negatív lett a vízháztartási egyenleg. Más független kutatók hasonló eredményre jutottak. Ennek oka az, hogy a beszivárgás mértékét csak részben határozza meg az éves csapadék mennyisége, mivel a beszivárgás csökkenésében meghatározó a téli csapadék csökkenése és az intenzív, nagy csapadékok dominánssá válása, amihez nagyobb lefolyások tartoznak.

4

Mi várható ezek után, illetve mit lehet tenni a negatívvá váló egyenleg visszabillentése érdekében? Viszonylag egyszerű lenne bízni a klimatikus körülmények változásában, erre van is némi remény, de a klimatikus viszonyokba beavatkozni, azt megváltoztatni igen kis esély van. Tehát amennyiben a vízháztartásban zajló igen kedvezőtlen folyamatokat vissza szeretnénk fordítani és ebben nem csak a természetre akarunk hagyatkozni, az egyetlen út a karsztból történő vízkivételek visszafogása, akár még csökkentése is, más vízadók termelésbe vonása.

A probléma megoldását azonban nem helyben kell keresni, nincsenek olyan helyi víztermelések, amelyek korlátozása érdemi eredménnyel járna. A probléma ennél jóval nagyobbnak tűnik és a Tükör-forrás elapadása vélhetően ennek csak az előfutára. A Dunántúli-középhegység területén szinte valamennyi víztermelő helyen jelentős fejlesztések vannak tervbe véve, a kincsesbányai, móri, táti, stb. vízművek mindegyike jelentős mértékben tervezi emelni a víztermelést, a tervek között szerepel a balatoni települések karsztból történő ellátása, sőt remélhetőleg egyelőrecsak ötlet szinten, felmerült az agonizáló Velencei-tó karsztból történő vízpótlása is. Számos ipari nagyberuházás is igen jelentős vízigénnyel lép fel (pl. Komárom). Nem kivétel ez alól a közvetlen környezetünk sem, a tatabányai vízaknák közelmúltban végrehajtott fejlesztései nem titkoltan a vízemelések növelését irányozták elő, csak a XIV/a vízakna kapacitását 75.000 m3/napra tervezik emelni, nyilván azzal a céllal, hogy ezt megcélozzák elérni, vagy legalábbis megközelíteni. A vízbázis egészén a tervezett vízemelés középtávon elérheti a 100.000 m3/nap nagyságrendet (jelenleg 30.000m3/nap az átlagérték a vízaknáknál), aminek sajnos csak az egyik eleme a városban is sokak által kifogásolt komáromi vízvezeték a maga 10.000 m3/napos tervezett vízfelhasználásával.

Mindemellett részben a lakosság csökkenő száma miatt a lakossági vízfogyasztás nagyjából stagnál, vagy akár még csökken is (Pl. Komárom), tehát a tervezett „fejlesztések”alapvetően az ipari üzemek kiszolgálására történnek. AZ IPARI VIZET A LEGÉRTÉKESEBB, LEGÉRZÉKENYEBB KARSZTVÍZBŐL BIZTOSÍTJÁK. Még ott is, ahol más vízbeszerzési lehetőség is adott.

Természetesen az előzetes hatástanulmányok alapján a növekvő vízemelés nem, vagy csak minimális hatással van a környezetre, térségünket tekintve sem a Fényes-források, sem az egyéb más tatai források (pl. Tükör-forrás) érdemben nem károsodnak. Azonban ezek a hatástanulmányok még a megváltozott klimatikus viszonyok idején, más beszivárgási adatokat feltételezve készültek, így az alapadatok megváltozásával a hatásbecslés is értelemszerűen már csak egy formális, aktualitását vesztett dokumentációvá vált. Ezek felülvizsgálatát haladéktalanul, még új fogyasztók bekapcsolása előtt el kell végezni

Mindezen jelenségek és víztermelési tervek ismeretében a klimatikus viszonyok válhatnak ugyan kedvezőbbeké, de ezek a tőlünk független természeti hatások mit sem érnek, ha a víz, és különösképpen a karsztvíz értéke nem a helyén van kezelve. És akkor őrizzük meg emlékünkben a rövid időre visszatérő forrás emlékét, mert úgy tűnik, minden tiltakozás égbekiálltott szó (… hallgatja egy süket ember).

Dankó Zsolt geológus, hidrogeológus
MAG – Miénk a Grund Városvédő Egyesület
2021. október 24.