Szakmai elemzés a tatai Öreg-tó partjára tervezett ötcsillagos luxusszállodáról
Kulturális, építészeti, művészettörténeti és régészeti elemzés
Verzió 1.0 - 2020/07/04
Kulturális, építészeti, művészettörténeti és régészeti elemzés
A lóistálló és lovas pálya szabályozása
Jelenlegi szabályozás 2017-től
Jelenlegi legnagyobb beépíthetőség
A bemutatott első látványterv méretelemzése, illeszkedés
A lóistálló és lovas pálya, mint kultúrtáj
Építész testületek szakmai állásfoglalásai
Az ICOMOS HUNGARY állásfoglalás
Esterházy-kastély, melléképületek és park részletei
TIT Posztoczky Károly csillagvizsgáló és Múzeum
„Lőporraktár”, „Esterházy-bástya”, egykori „Törökvár”, a „Csurgó-föli” volt római katolikus temető
Egykori Sörfőzde, egykori Cukorgyár, egykori Kastélyszínház
Felhasznált irodalom és forrás értékű irodalom
A Tatai Porhanyóbánya régészeti lelőhelye
Kulturális, építészeti, művészettörténeti és régészeti elemzés
Építészeti elemzés
„Tata Komárom-Esztergom megyében a Kisalföld és a Gerecse hegység találkozásánál, az Öreg-tavat ölelve helyezkedik el. Itt él a város közel 24 ezer lakója. Tata járási központ, a környező települések évszázadok alatt kialakult természetes központja. A város meghatározó elemei az épített és természeti örökség, mely jellemzően a barokk korban alakult ki.“
„A település közterületeinek arculatát, az utcák és terek képi megjelenését - az épületek mellett - döntő mértékben meghatározza a település növényzete, amelynek jelentős szerepe van az adott településrész karakterének megjelenésében.”
„Tata egyedülálló környezeti adottságai közül kiemelkedő a vízfelületek és az ahhoz kapcsolódó vízparti zöldfelületek nagysága. A 220 hektáros Öreg-tó 1989 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó, Európa-hírű téli vízimadár-gyülekezőhely. E Ramsari-terület 2006-ban jelentősen bővült északi irányban és azóta már a Réti-halastavak, Fényes-fürdő és Ferencmajori-halastavak környéke is részét képezi. Az Öreg-tó az Által-ér vízgyűjtő egészére kiterjedő, széleskörű összefogás jelképévé vált.”
„Tata építészeti arculatát meghatározza a barokk kisvárosi hangulat, mely a történeti településmagok egyedi hangulatát adja… Kiemelkedő adottságot jelent a természet közelsége: a tavak, patakok, erdők, melyek átszövik a várost és különleges atmoszférát nyújtanak annak.”
„Tata városmagjának egyedi hangulatát az a többszáz épület teszi, melyek visszaröpítenek az időben és elvarázsolják az itt élőket és idelátogatókat.” (Településképi Arculati Kézikönyv, 2018)
|
Habsburg birodalom kataszteri felvételi térkép, 1885
A műemléki nyilvántartásban 10711 számon szerepel az 1841 hrsz. telken álló lóistálló és lakóház (Schweizerei). Az Esterházy család építtette a 18. század második felében, majd tovább épült, bővült a 19. században. A kastély felőli végén áll az Esterházy-címeres kapuépítmény, melynek két oldalán volt egy-egy épület, a lóistálló és egy lakóház. Az istálló téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Belső tere három hajós, oszlopokra támaszkodó boltozatos mennyezettel. Említésre méltók a vörös mészkő etetők és a középen álló kandalló. A kapuzat és a barokk istálló még menthető állapotban van. A tornácos lakóház romos állapotban van, ideiglenes fedéssel. A 19. századi bővítések során a boltozatos istállót megtoldották egy alacsonyabb, síkfödémes szárnnyal, ami még áll, és egy L alakú épülettel, ami a hosszabb szárnyban istállóként funkcionált, a rövidebb szárny szolgálati lakást tartalmazott. Ennek helye az alaptérképen még meglelhető, de az épületet a rendszerváltás után lebontották.
A lóistálló és lovas pálya szabályozása
Az eredeti beépítés (1992-ig)
|
A jelenleg kialakított telekmérethez és övezeti besorolásokhoz mérve az eredeti beépítés alacsony intenzitású. A lóistálló ~827 m², a lakóház ~206 m², az időközben elbontott istálló és gondnoki lakás ~474 m², ill. két kis gazdasági épület összesen ~73 m².
Az összes beépítés: ~1.580 m²
A telek jelenleg beépítésre szánt területe: ~11.200 m²
Beépítettség: 14,11 %
Összes szintterület: ~1.580 m²
Bruttó szintterületi mutató:~ 0,14
Építménymagasságok:
lóistálló:~ 4,0 m
lakóépület:~ 4,5 m
Zöldfelület:~ 9.000 m²
Zöldfelületi mutató 80 %
Szabályozás 2003-2017
„(5) K-id jelű különleges idegenforgalmi övezetben valamint a K-ed jelű (Edzőtábor) övezetben a kialakult, valamint az új kijelölt területeken, a rekreációs lehetőségeket (pl. lovaglás, szabadtéri egyéb sportolás, ismeretterjesztés) szolgáló idegenforgalmi-üdülési célú (szállásférőhely is) épületek létesíthetők készítendő szabályozási terv alapján.” 17/2003.(07. 10.) ÖR.
|
Övezeti besorolás
A helyi építési szabályzatban 2017-ig K-id besorolású különleges idegenforgalmi övezetként szerepelt. Beépítési mutatókat nem rendeltek az övezethez, 2012-ig külön szabályozási terv készítését kötötte ki a szabályzat ide vonatkozó része.
„A „részszabályozási terv készítése alapján” szövegrészt hatályon kívül helyezte: 7/2012. (II.16.) Ör 22.§.”
A hasznosításra a rekreációs célt tűzi ki, nevesítve a lovaglást, sportolást, ismeretterjesztést és ehhez kapcsolódóan engedi a szálláshely szolgáltatást is.
Jelenlegi szabályozás 2017-től
|
A lóistálló területére vonatkozó szabályozás:
24. § (24A) „A Kid-3 jelű különleges idegenforgalmi övezetben építményt elhelyezni idegenforgalmi, lovas- és egyéb sport, kulturális és más rendezvény céljára lehet.“
legnagyobb beépítettség: 40 %
megengedett építménymagasság: 7,5 m
legkisebb zöldfelület: 40 %
bruttó szintterületi mutató: 1,2
A lovas pálya területére vonatkozó szabályozás:
41/A. § (4) „A Kb-R jelű különleges beépítésre nem szánt övezetet használni, az övezetben építményt elhelyezni lovas- és egyéb sport, kulturális és más rendezvény céljára lehet.“
legnagyobb beépítettség: 2 %
megengedett építménymagasság: 7,5 m
legkisebb zöldfelület: 30 %
Szomszédos önkormányzati területekre vonatkozó szabályozás:
„Védett zöldterületek
34.§ (1) A város területi védelmi rendszeréhez tartozó, eredeti helyükön megmaradt kulturális és természeti örökségvédelem helyi szintű emlékeiként, zöldfelületként funkcionáló közparkok Tata védett zöldterületei.
(2) A ZKp-1 jelű övezet a helyi jelentőségű természetvédelmi terület kezelési övezetében lévő közparkok.
- Területük nem csökkenthető.
- hatályon kívül
- hatályon kívül
- A parkok építési anyagai természetes anyagok lehetnek, a burkolt felületek megengedhető legnagyobb aránya 15%.
- Magas építésű és erős fényforrások, reflektorok, hangerősítők nem alkalmazhatók.”
Általános idevonatkozó pontok többek között:
„Zaj- és rezgés terhelés elleni védelem
46.§ (1) Zajvédelmi szempontból fokozottan védett területek: a) Kálvária domb és környezete Fazekas u., Móricz Zsigmond tér, Móricz Zsigmond utca, Fekete út, Izraelita temető, Tanoda tér által határolt terület”
„Védett rálátási zónák
(2) a Tatai Öreg-tó és partvonala mentén húzódó településszövet történeti látványa és várossziluettje a Tatai várral a Kálváriadombbal és a tóparti sétány épület és parkrendszerével”
A védőterületi jelölések közül a helyi természetvédelmi terület és a Ramsari madárvédelmi terület vonatkozik a telekre, valamint a műemlék istálló miatt műemléki telek. Ezen túlmenően országos tájképvédelmi terület része. A régészeti érdekeltségű terület határvonala a lovas pálya déli területét érinti, az egész ingatlan a hidrogeológiai védőidom B fokozatának határvonalán belül van.
Az 1841 hrsz. ingatlan besorolását tekintve két övezetre van bontva. A műemlék lóistálló területen, a Kid-3 övezetben a beépíthetőség legfeljebb 40%, a zöldfelület legalább 40%, az építménymagasság legfeljebb 7,5 m lehet. A jelenlegi szabályozás alátámasztó anyaga szerint az építménymagasság „figyelembe veszi a műemlék épületet, nem nő a fák fölé”, valamint megállapítja, hogy „7,5 m-nél kisebbet nem szabályozhatunk, mert akkor nem férne bele egy fedett lovarda, vagy egy panzió sem.” „A lóistálló melletti megmaradt érték a kapuzat és a lovas pálya. Ez utóbbi még időnként funkcionál különböző rendezvények helyszíneként, és fontos, hogy megmaradjon a lóistállót erősítve.” A funkciót tekintve lovas sport és rendezvény terület is megjelenik, de az alátámasztó anyagból kiolvasva szélesebb hasznosítási lehetőség biztosítása volt a cél. (Bár a szabályzatba bekerülő mondatban a szállásfunkció nem igazán jelenik meg, mivel úgy is értelmezhető, hogy „idegenforgalmi rendezvény céljára” lehet építményt elhelyezni.)
„Külön területfelhasználás és külön övezet a lovas pálya telekrésze, ahol figyelembe vettük azt az Önkormányzati igényt, hogy a pálya beépíthetetlenségét biztosítani kell. Ott jelenleg is és távlatban is különböző rendezvényeket bonyolíthatnak le: a lovas versenyektől, egyéb sport-rendezvényektől a kulturális programokon át egészen a vásárokig. Ezt különleges beépítésre nem szánt területben rendezvényi területként szabályozzuk.” A lovas pálya területe a Kb-R övezetben a beépíthetőség legfeljebb 2% és a zöldfelület legalább 30%, az építménymagasság legfeljebb 7,5 m lehet.
„A részletes szabályozási terv módosítása az országos ökológiai hálózat övezetének magterületét az ökológiai folyosó természetes és természet közeli élőhelyeinek fennmaradását, valamint az ökológiai kapcsolatok zavartalan működését nem befolyásolja.” Műemlék istálló – Lovas pálya szerkezeti és szabályozási terv alátámasztó munkarész, 2015.
Jelenlegi legnagyobb beépíthetőség
A jelenleg beépíthető területen az építési hely határa a történelmi (kataszteri térképeken is szereplő) kerítés vonala. Ezen belül elhelyezhető:
A telek jelenleg beépítésre szánt területe: ~11.200 m²
Megengedett 40% beépíthetőség: ~4.480 m²
Műemléki lóistálló beépített területe: ~827 m²
Tervezhető új beépítés területe: ~3.653 m²
Megengedett bruttó szintterület (1,2): ~13.440 m²
Megengedett bruttó szintterület (új építés): ~12.613 m²
Megengedett építménymagasság (7,5 m): fszt + em + tt
|
Mélygarázs nélkül, a gépészeti résszel részben alápincézve az egyszerűség kedvéért átlagosan pinceszint + földszint + 1 emelet + dupla tetőtérrel vagy visszahúzott 2., 3. emelettel számolva (aminek az összterületét a földszintivel vesszük egyenlőnek):
pinceszint (gépészet): 1.654 m²
földszint+1. emelet+tetőtér: 3.653+3.653+3.653 = 10.959 m²
összesen: 12.613 m²
Ez a legnagyobb megengedhető beépítés mélygarázs nélkül, amennyiben külső helyszínen történik a parkolók kialakítása. A sajtótájékoztatón bemutatott (120 szobás) terv tervezési programjához arányosítva (10.959/17.300) ez kb. 60-65 szoba építésére elég.
A teljes 40%-os beépítést kihasznált mélygarázzsal (3.653 m²) + földszint + 1 emelettel + tetőtérrel számolva:
pinceszint (mélygarázs + gépészet): 3.653 m²
földszint+1. emelet+tetőtér: 3.653+3.653+1.654 = 8.960 m²
összesen: 12.613 m²
A sajtótájékoztatón bemutatott (120 szobás) terv tervezési programjához (ld. méretelemzés) arányosítva (8.960/17.300) ez kb. 50-55 szoba építésére elég.
A bemutatott első látványterv méretelemzése, illeszkedés
Beépített alapterület: A meglévő megmaradó lóistálló arányaiból (830 m2) kiindulva a látványterv alapján a beépített alapterületet összesen 7000 m2-re becsüljük, ez az 15751 m2-es telken kb. 45 %-os beépítési arányt jelent. Ez nagyságrendileg a gimnázium, a sportcsarnok és a Piarista rendház összes beépítésével egyezik.
Összes szintterület: A 7000 m2-ből 6000-et számolunk a mélygarázsra 2 szinten, mivel legalább 120 gépjármű elhelyezéséről kell gondoskodni és egy ekkora épülethez jelentős területű épületgépészeti (uszodatechnika, légkezelés…stb.) terekre van szükség, amelyek a látványterv alapján vélhetően nem a felső szinteken kapnak helyet. Felfelé csökkenő szintterületekkel - három emeleten 5000+4000+2000 m2-rel - számolva a teljes terület összesen 30.000 m2-t ad ki, ebből 12.000 m2 felszín alatti. Ez nagyjából megegyezik a tatabányai Vértes Center összes szintterületével.
Tó felé eső homlokzati felületek: az épület hosszméretei alapján egy emelt belmagasságú földszinttel (4,5 m) + 2 átlagos emelettel (2x3,0 m), valamint egy részben tetőtéri, nagyrészt teljes zárószinttel (átlag 2,5 m) számolva átlagosan 13 m magasságot vettünk. (Ez a bejelentett 19 m maximális magassággal is arányban van.) A jogszabályban előírt építmény/épületmagasság számítás jóval részletesebb számítás, de mivel itt a túlpartról teljes magasságában látszani fog az épület, ennek városképi szempontból nincs jelentősége. Ezek alapján 2561 m2-t számoltunk az épületre, ami nagyságrendileg a vár tó felé eső várfala (nyári vízszintnél) és a vár megmaradt épületének homlokzati felületével egyezik. Ezen az oldalon a piarista rendház és a gimnázium együttes homlokzati felülete is kisebb mint az Avaloné, főleg ha hozzávesszük, hogy a gimnázium homlokzata kb. 50 %-ban, a rendházé csaknem teljesen többrétegű növényzettel takart. Ehhez képest a szálloda előtti megmaradó 15 m-es partszakaszon egy sávban 2 jelentősebb facsoport található, amelyek – amennyiben túlélik az építkezést – csak a 15-20 %-át takarják ki a homlokzatnak. Az októbertől-áprilisig tartó időszakban a lombhullással ez a takarás is jelentősen csökken.
A fényszennyezés ezekkel a számokkal akkor is nagyon jelentősen nő, ha csak a homlokzati felületek díszkivilágítását vesszük, de itt még hozzáadódik a kert díszvilágítása, a kerítés/szálloda előtti sétány világítása, a közösségi terek és szobák ablakainak éjszakai fénye (ez a gimnáziumnál nem jellemző), a felülvilágítókon kiszűrődő belső világítás.
Összességében a tervezett szálloda - felszín feletti részének - tömegét a város (ipari parkon kívüli) területén egyedül az Interspar (üzletsorral) arányai közelítik meg.
A fenti számok olvasatában joggal feltételezhető, hogy az Avalon beruházással Tata, - egyik emblematikus helyén - történelme során eddig sosem látott méretű - csak a természetvédelmi terület pusztításával kivitelezhető - építkezés elé néz, amely alapjaiban és visszafordíthatatlanul változtatja meg a város arculatát és a tervezett szállodát az Öreg-tó partját uraló látványelemmé emeli.
|
Beépítési paraméterek:
beépíthető telek mérete (összevont övezeti besorolással): 5.571 m²
beépítettség: (~7.000 m²) ~ 45 %
építménymagasság: ~ 9,0 m
zöldfelület: ~ 35 %
bruttó szintterületi mutató: (~30.000 m²) ~ 2,0
A lóistálló és lovas pálya, mint kultúrtáj
„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nemcsak természet és környezet, föld, talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos, vagy ellenszenves, félelmetes, vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat.“ Hamvas Béla: Az öt géniusz, Életünk, 1989
|
A városépítész feladata nem egyszerűen a fizikai tér manipulációja, hanem egyfajta környezeti szintézis, harmónia kialakulásának elősegítése. A hangsúly lehet a minimális beavatkozásokon és készülhetnek radikális tervek is. A történelmileg fontos területeken többnyire az előbbi jellemző. (Az utóbbira lehet példa a Louvre sokat vitatott piramisa, ami formabontó ugyan, de funkcionálisan szerves egységet képez a múzeum többi részével.) A Tata történelmi városszövetébe történő radikális beavatkozások leginkább a szocializmus idején voltak jellemzőek (Ady Endre utca, művelődési ház - 1969, rendelőintézet - 1977), de a tájkerteket, zöldfelületeket ezek a beavatkozások érintetlenül hagyták. Azóta a megmaradt történelmi településrészen - a városi léptékhez mérten - minimális változtatások történtek (Hotel Kristály bővítés, Platán étterem és szállások, Kossuth tér rehabilitáció, Kastély felújítás…stb.), a hangsúly a kisvárosi jelleg megőrzésén és a városképi értékmentésen volt. A városmaghoz kapcsolódó területeken a közelmúltban is voltak radikálisabb lépések (TAC, piactér beépítése, sportcsarnok építése), de ezek nem érintették közvetlenül az épített örökséget.
Tatán az elmúlt 30 évben a gépjármű-forgalom exponenciális növekedésével nagy probléma lett a parkolás megoldása. A városszerkezet a jelentős víz- és zöldfelületeivel korlátokat szab a forgalom növelésének. Az utóbbi időkben megfordultak a törekvések és rengeteg város történeti városmagjából, óvárosából szorul ki a gépjármű-közlekedés. Ezzel párhuzamosan egyre fokozottabban jelenik meg az igény a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésére akár a helyi- és kistérségi lakosság, akár az idelátogatók részéről. A kistérségben jelentős előrelépések történtek a kerékpárutak tekintetében, a városon belül egyelőre várat magára egy átfogóbb fejlesztés. A jövőben ezek a folyamatok az ökológiai helyzet romlásával vélhetően erősödni fognak, az elmúlt pandémiás időszak sok városban jelentősen fokozta az ilyen irányú törekvéseket.
A lóistálló és környezete a városi történelmi tájkert része, a - gépjármű forgalommal terhelt - épített környezet és a kert közötti zsilip funkciót a fedett lovarda és mellette a műemléki kapuzat látja el. Jelenleg már teljes mértékben védett közpark besorolású önkormányzati terület veszi körbe, megközelítésére egy szolgalmi út biztosított a Hősök tere felől. Ezen kívül a tóparti sétányon vezet ide burkolt útfelület, amely a közforgalom elől a Platán étterem melletti kaputól le van zárva. A műemléki lóistálló és a lovas pálya jelenleg az összefüggő városi parkrendszerben egy magántulajdonban lévő úszótelek, amely az elmúlt 200 évben ennek a parkrendszernek szerves részét képezte, funkciójával annak arculatát jelentősen meghatározta.
A vártól a tópart mentén haladva a város beépítési szövete csökkenő intenzitást mutat, a part mentén a lóistálló az utolsó épület, mielőtt a sétány belefut az erdős területbe. Utolsó épületként, nem csak városon belüli földrajzi elhelyezkedésével, de az egykori lovas funkcióval jelképesen is átmenetet képez és példát mutat az ember és az élővilág békés együttélésére.
|
Fotó: Sipos Zoltán, 2020.
Környezete önmagában is kultúrtörténetileg gazdag táj. A lovas pálya körüli sziklaképződmények jelenleg is fontos kirándulóhelyek, rálátást biztosítanak a pályára, tófelületre. A közelben lévő Porhanyó-bánya középső paleolit lelőhely őskori ember nyomaival, jégkorszakban élt mamutok csonttöredékeivel, a csillagvizsgáló, az egykori csurgóföli temető, a csurgó kút, a kőporos sportpálya mind a közvetlen környezet részei. Ezek a lóistállóval és lovas pályával együtt közös tájegységet képeznek, amelyek sok generáció és rengeteg diák gimnazista éveinek meghatározó helyszínei, találkozópontjai. Tóparti látképe országos tájképi védettséget élvez, amely a város és környékén lakók mindennapos életének része. Az idelátogatók emlékezetében és fényképein, festők vásznain, könyvek lapjain – a gimnázium építésétől számítva - immár 108 éve szerepel ugyanaz a látkép: vadludakkal, vitorlással, kajakosokkal, befagyott tóval, naplementével, - egyedüli esti fényforrásként - a tó vizében tükröződő gimnáziummal, piarista rendházzal és a parton húzódó földszintes barokk lóistállóval.
|
Kerti Károly György, Tata, 2015.
“A városkép, a városforma mögött bonyolult, sokrétű tartalom rejtezik, mégpedig a helyi közösség múltja, társadalmi, gazdasági viszonyai, törekvései. A városképben az ember is benne van, hiszen az fontos az azonosulása szempontjából, s a városkép alakítja is a közösségi tudatot.” (Granasztói Pál: Ember és látvány városépítészetünkben, 1972)
A tatai lovas élet a XIX. század második felében élte virágkorát, majd az I. világháború után a lóversenyek megszűntek, a Schweizerei az 1992-es privatizálásáig működött eredeti funkciójában. Az utóbbi években városi rendezvények helyszíneként szolgált. (Ez utóbbit a jelenlegi szabályozás is figyelembe veszi, különösen a beépítés nélküli rendezvényterületként szabályozott lovaspálya tekintetében.) A nagyobb fesztiválokon színpadoknak, kültéri koncerteknek, vásároknak adott helyet, ilyenkor pezsgő társadalmi élet helyszíne volt.
Összességében elmondható, hogy nagyon gazdag kultúrtörténeti táj központi helyén fekvő műemlék ingatlan hasznosítási kérdéséről van szó, ami bármilyen funkciót kap, annak hatása lesz a városképre, városi életre, ezáltal nyomot hagy a városlakók és a Tatához érzelmi szálakkal fűződők, és nem utolsósorban a következő generációk identitásában.
„Minden városra jellemző a hely szelleme. Ahol ez hiányzik, ott városi társadalom sincs, csak különböző rangú, életkorú, státuszú, közösségeit elveszített, integritását feladó populáció jelenlétét regisztrálhatjuk. A genius loci az, amitől egy város páratlan, egyedi. További kérdés, hogy miben ragadható meg a hely szelleme? Szerintünk az magában foglalja a város polgárainak (lakóinak) gondolkodásmódját, viselkedését, kultúráját, ez utóbbin belül politikai kultúráját, és ha van ilyen, a várost uraló ideológiát is. ... A hely szelleme először is megkülönbözteti a várost az összes többitől, reprezentálja sajátosságait. Másodszor ötvözi, magába sűríti a helyi társadalom tradícióit és jelenlegi állapotát. A város ezáltal minősülhet rebellisnek vagy megalkuvónak, vélt vagy valóságos sérelmeit kezelni (megoldani) képesnek, vagy azoktól szabadulni képtelennek, haladó szelleműnek vagy konzervatívnak és így tovább. Megfordítva: a város, a hely szellemisége motiváló tényezője az állampolgárok magatartásának, mentalitásának, kultúrájának. Ez az, amihez a beköltözőnek alkalmazkodni illik." (Pápa a rezisztens város - Bőhm Antal, Táll Éva, 1992.)
Az Avalon beruházás eddig ismert terve mind léptékében, mind funkcionálisan nagyon jelentős változást jelentene a kultúrtájban. A „hely szellemét” teljesen figyelmen kívül hagyva idegenforgalmi céllal telepítene a hely történetiségétől idegen funkciót, kisvárosi szövetben alig értelmezhetően - a konkrét helyszínt tekintve pedig indokolatlanul - nagy léptékben. Várostervezési szempontból ez egy radikális beavatkozás, ami funkcionálisan és léptékében sem látszik, hogy szerves egységet tudna képezni a környezetével. A tájkert ilyen fokú megbontása hivatkozási alapot adhat jövőbeli beruházóknak és a következő városvezetéseknek hasonló beruházások ösztönzésére, és félő, hogy ezzel a döntéssel elindul a városképben, a város történelmi és természeti értékeiben, valamint a lakók, helyi közösségek társadalmi beágyazottságában egy visszafordíthatatlan erodálási folyamat.
A tervezett szálloda megközelítése szintén problémás. A funkcióhoz tartozó jelentős számú parkoló biztosítása vagy egy külső helyszínen – belátható távolságon belül a történelmi városmag, vagy a városi zöldfelület újabb területének megbontásával -, vagy a forgalom védett zöldterületekre való bevezetésével lehetséges, ami további aggályokra ad okot és minden értékmegőrző, ill. ökotudatos városfejlesztési törekvéssel ellentétes.
„A helyhez kötődés többféle fontos szerepet tölt be az emberek életében: (a) biztosítja a folyamatos biztonságérzést, a bejósolhatóságot és a kontrollt a környezet fölött; (b) jelentős az önmeghatározási folyamatokban (vö. Dúll 1996c; Varga–Dúll 2001): a helyet az én egy részeként tartjuk számon, amely erősíti a szelf stabilitását és folyamatosságát (Belk 1992); (c) szimbolikus kapcsolatot teremt az emberek között (a család közös otthona, nemzeti identitást jelentő helyek stb.), és (d) sokféle egyéni, csoport- és kulturális folyamat manifesztálódik általa“ (Dúll Andrea: Helyek, tárgyak, viselkedés. Környezetpszichológiai tanulmányok – 2009)
Pozitív példák hasznosításra
Kulturális központ
Forrás: Építészfórum, tervező: Beiermeiszter Tamás, 2019.
A tervben az istálló egy nyitott konyhateres étteremmel hasznosul. Az épület szerkesztéséből adódóan a kötött, háromhajós, csehsüveg boltozatos köztes térrendszerben lett kialakítva a fogyasztótér. A kulturális udvar másik fontos eleme az előadóház, melynek előadóterme többfunkciósan használható. Az épület célja, hogy a saját rendezésű programjain felül képes legyen a tóparti rendezvények befogadására is. Az udvar kiegészült egy minimális szállásépülettel.
|
A terv nem kívánja feléleszteni a lovas funkciót, de léptékében a történelmi beépítést idézi, a szabad szellős udvarral és a városi rendezvények befogadásával szervesen kapcsolódik a környezethez. A kis előadóterem tájkerti zenepavilonként jelenik meg, a zöldfelületeket a koncepció egészen kis mértékben terheli, a városképben nagyon csekély mértékben okoz változást. Parkoló igénye nagyságrendekkel kisebb, mint egy szállásépületnél.
|
|
Lovarda
tervező: Szalay Richárd, 2014.
|
A tervben a műemléki lóistálló visszakapja eredeti funkcióját. Az elbontott istálló helyén egy korszerű fedett lovarda készül 50x25 m-es pályával, kis nézőtérrel. A romos lakóépület helyén kiegészítő funkcióként néhány szobás szállás kap helyet. A lovas pálya szintén visszakapja eredeti funkcióját. A beépítés 25-30%-ot használ ki a megengedett 40%-ból, városképi szempontból nem történik jelentős változás. A tervezett lovarda tekintettel van a hely történelmi gyökereire, szerves egységet tud képezni a környezetével. Parkoló igénye csekély, működtetése kötődhet külső helyszínen felépített szállodához, jelenleg meglévő helyi és kistérségi szálláshelyekhez, oktatási intézményekhez…stb.
|
|
|
Építész testületek szakmai állásfoglalásai
Az ICOMOS HUNGARY állásfoglalás
Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites, Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa, a műemlékvédelem nemzetközi szakmai civil szervezete) Magyar Nemzeti Bizottsága nyilatkozatban ítélte el a tervezett szállodaépítést. Ahogy írják, megdöbbenéssel fogadták az idegenforgalmi fejlesztésnek nevezett, túlméretezett szállodaépítés tervét, amely Tata történeti településképében helyrehozhatatlan súlyos kárt okozna! “A több száz év alatt folyamatosan őrzött tájképi értékeknek védelme eddig minden tatai településfejlesztési program megkérdőjelezhetetlen alapja volt. Nem véletlen, hogy minden korábbi kor városvezetése értőn és féltve vigyázta fejlesztései során ezt a Tatának rangot adó különös értéket alkotó történelmi arculatot. [...] Az egyensúlyban lévő természeti,- és műemléki környezettől erősen elüt a tervként bemutatott épület - tömege, kiterjedtsége és megjelenése révén nem csak a környezetben lévő műemlékekhez képest aránytalan építmény, hanem Tata városának kialakult léptékétől és beépítési rendjétől is teljesen idegen. Megvalósulása esetén Tata legfőbb értékében keletkeznek visszafordíthatatlan károk, a mai város saját történeti értékét semmisítené meg!“
Művészettörténeti áttekintés
Az Avalon Center Kft. tervezett beruházása az eddig nyilvánosság elé tárt információk alapján Tata város műemléki jelentőségű területén belül, a Lóistálló és Lovaspálya területén valósulna meg, gyökeresen átalakítva a konkrét helyszín természeti és épített jelenségeit, jellemzőit. Ezzel együtt egészében alakítaná, befolyásolná az egész település építészeti, műemléki összképét.[1] Az adott, magántulajdonban lévő terület részben Kid-3 (különleges idegenforgalmi övezet) besorolású, részben Kb-R (különleges beépítésre nem szánt terület rendezvényi övezet) besorolású. Az ezt körbevevő önkormányzati területek részben zöldterület, közpark, részben közpark, tóparti sétány övezetei, részben vízgazdálkodási terület, tó övezete besorolásúak. A Lóistálló és a Lovas pálya jelenlegi besorolása nem teszi lehetővé a sajtótájékoztatón „hivatalos látványterv”-nek nevezett képanyagon keresztül modellezett szállodaépület itt történő felépítését, erre kizárólag a helyi szabályozás átalakításával kerülhetne sor. Kérdéses továbbá, hogy a tervezett építkezés és üzemeltetés milyen út és módszerek kialakításával válna lehetségessé a környező védett természeti és az emberek által lakott területeken keresztül.
Alábbiakban azokat az építészeti, művészeti, tájkerti, adott esetben muzeális értékeket írom le, amelyek meghatározói annak a városrésznek, amelybe az egy hónappal korábban bemutatott terveket „vizionálják” a beruházni akaró részéről.
|
A szerző fotója
Lóistálló és lakóház
Törzsszám: 10711
Helyrajzi szám: 1841
Védettségi kategória: Műemléki
Az Esterházy család a 18. század második felében építtette a barokk stílusjegyeket mutató épületegységet, melyet a 19. században bővítettek. Három épület, istálló és melléképületek helyezkedtek el a nagyméretű, körülkerített udvarban, melynek ÉNY-ról nyíló főbejárata egy tömör kerítésfalban kialakított félköríves nyílású kapu, mellette szegmensíves gyalogkapu található. A kapuépítményt faragott Esterházy-címer és lófejek díszítik.
Az udvar K felőli határolója maga a téglány alaprajzú (részben kissé megtörő, a tópart ívét követő), földszintes, nyeregtetővel, cseréppel fedett istállóépület. Udvari homlokzata balról jobbra: festett szalagkeretezésű, egyenes záródású ajtó, hasonló keretezésben három szegmensíves ablak, keretezetlen, félköríves, kétszárnyú ajtó, három ablak, egy bejárati ajtó, újabb három ablak (az előzőekkel megegyező kialakítással), egy modern, üvegezett ajtó. Ezen a ponton törik meg az épület fala.
Az itt kezdődő, 19. századi periódusban épült szakasz gerincmagassága és párkánya alacsonyabb az előző egységnél. E szakaszt középen vörös mészkő keretezésű, patkó bevéséssel díszített bejárati ajtó nyitja meg, felette festett keretű félköríves ablak, az ajtó két oldalán egy-egy hatszemes ablak látható. A tóra néző hosszabb homlokzaton jobbról balra: négy kisméretű, szegmensíves ablak, középen két nagyobb, félköríves záródású ablak, majd öt szegmensíves ablak látható. A homlokzat törésénél négy egyenes záródású ablak nyílik. A magasabb épületrész háromhajós, oszlopokkal osztott belső tere csehsüveg boltozatú. Vörös mészkőből faragták az itt található lóitató vályúkat, a bokszokat fából készítették. Említést érdemel a szintén vörös mészkőből faragott kandalló. A magasabb épületrészhez kapcsolódó, alacsonyabb gerincmagasságú lakóépület síkfödémes.
A kerítéskapu mellett, a terület Ny-i részén téglány alaprajzú, nyeregtetős, cseréppel fedett tornácos épület, egy valamikori szolgálati lakás áll. É-on, a keskenyebb homlokzaton, a középtengelyben egy egyenes záródású pinceajtót, felette keretezés nélküli, téglalap alakú ablakot, az oromzatban kisebb, fekvő téglalap alakú padlásszellőzőt nyitottak. A K-i hosszú homlokzat előtt négy téglából falazott oszlop támasztja alá a tornácot, melyhez két oldalról a homlokzattal párhuzamos lépcsőket építettek. A tornácról nyílik a bejárati ajtó, attól jobbra egy ablak, balra három hatszemes álló téglalap alakú ablak, majd két ajtó és egy kisebb ablak következik.
Napjainkban már nem áll a lebontott, L alaprajzú épület, melynek hosszabbik egysége lakás céljára volt használatos. A rövidebb, síkfödémmel fedett egység istálló volt, melyet szintén vörös mészkő lóitató vályúkkal láttak el. Nem áll már a Fedett lovarda felől a Lóistálló felé vezető felső úton a tornácos lakóépület mellett kialakított íves kapu sem, maradványai, a faragott kövek sérülten állnak, illetve a földön hevernek.[2]
Az épületegyüttes eredetileg a „Schweizerei” nevet viselte, melynek alapján alpesi tehenészet működésére gondolhatunk. Egyes vélemények szerint valószínűsíthető, hogy erre a tényre az angolkerteknél megszokott hangulati elemként tekinthetünk, és eredetileg is lovakat tartottak benne.[3] A legtöbb vélemény szerint azonban a működő tehenészet csak jóval később, a 19. század második felében alakult lóistállóvá.[4] Az épületek jelenleg romos állapotban, üresen, funkció nélkül állnak. Az istálló és a kapuzat még megmenthető, megmentendő. A tornácos lakóház állapota súlyosan leromlott, emellett nem szerepel a földhivatali térképeken.[5] A lóistállóhoz és lakóházhoz, valamint az azokat övező területhez kapcsolódik a lovaspálya.
2015-ben a Műemlék lóistálló és lovaspálya területére vonatkozóan településrendezési eszközök módosítására indult kezdeményezés. „Tata Város településrendezési eszközeinek módosítása. Esterházy lóistálló és környezete” címmel az önkormányzat honlapján megtalálhatók a kapcsolódó iratok, amelyek alapján bárki pontosíthatja a helyszínre vonatkozó ismereteit.[6]
|
A szerző fotója
Fedett lovarda
Helyrajzi szám: 1850/8
Védettségi kategória: Nem áll védettség alatt. Tata Város műemléki jelentőségű területének (törzsszám: 10276) része[7]
A kastély főhomlokzata előtti parkban, az Öreg-tó Ny-i partján, egy platón áll az 1900 körül épült, földszintes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, a „Tattersall”. A tó felől kőből készült támfal határolja, a támfalban befalazott nyílások találhatók. A fedett lovarda korábban – lépcsőn keresztül – megközelíthető volt ebből az irányból is, napjainkban a Kastély tér irányából, az íves kapun át juthatunk ide. Az épület D-i oldalához egy keskenyebb, síkfedésű előtér kapcsolódik, a tó felőli oldalon pedig egy utólagos, 20. század második feléből származó, félnyeregtetős toldás található. É felől ráépült az 1850/6-os helyrajzi számon található épület. Oldalhomlokzatát támpillérek osztják, melyek között szegmensíves nyílászárókat találunk. Az előtér szegmensíves nyílásai közt helyezkedik el a bejárati kapu, amely felett a mostanra már nem nem álló oromfalban két kör alakú ablak nyílt. A belső tér nyitott fedélszékű volt, az É-i részen galéria maradványa áll, amely az egykor itt működő Lovas presszó idején volt használatos. A lovaspálya eredetileg 9 tengelyes lehetett, most 8 tengelyes, a hátsó traktust valószínűleg leválasztották.[8] Jelenleg részben tető, fedélszék nélkül áll a funkció nélküli, ipari emlékként számon tartandó épület. A telken található téglány alaprajzú, egyszintes, félnyeregtetővel fedett melléképület kialakítása alapján a lovardával egyidőben épülhetett, vélhetően lakás céljára szolgált.
A Lovarda, amely az Esterházyak idején fellendített lótartáshoz és lovas sporthoz kapcsolódva jött létre, az 1897-es nagy hadgyakorlat idején már biztosan állt.[9] A második világháborúig lovardának használták, majd egy működésbeli szünet után az olimpiai edzőtábor kosár- és kézilabdapályáját alakították ki benne. Ezt követően raktárépületként funkcionált 1967-ig, majd a Lóistállóval (Schweizerei) együtt a tatai lovasiskola használta. Vendéglátóhellyel, a Lovas presszóval bővült. A rendszerváltozást követően az épületegyüttest a rendház alatti alacsonyabb terepszinten elhelyezkedő Lóistállóval és lakóházzal együtt privatizálták, 1992 óta üresen áll.[10]
2018-ban a Fedett lovarda területére, valamint a közelében található Piarista rendház (Tanoda tér) környékére vonatkozóan településrendezési eszközök módosítására indult kezdeményezés. „Tata Város településrendezési eszközeinek módosítása. Fedeles lovarda területe, Tanoda tér környéke” címmel az önkormányzat honlapján megtalálhatók a 2018-ban és 2019-ben kelt kapcsolódó iratok, melyek alapján tájékozódhatunk a városvezetés adott időszakban aktuális terveiről. Ezek értelmében a Fedett lovarda kő támfala mögött, az alagsorban kialakítandó tér wellness, gépészet célokra használható lenne, valamint gépkocsi, rendezvényi és egyéb tároló funkciót kapna, a terepszint felett pedig több szinten lakás és szálláshely szolgáltatás nyerne teret. A Piarista rendház, volt középiskolai kollégium, jelenleg oktatási intézmény bejárata előtti volt kosárlabda pályán (Tanoda tér része) pedig kétszintes parkolót alakítanának ki, melyen belül a terepszint alatti rész a Lovarda magánparkolója, a másik pedig közparkoló lenne.[11]
Kapu
Törzsszám: 319
Helyrajzi szám:1713
Védettségi kategória: Helyi (HE-1)
Az Esterházy fedett lovardához és a Lóistállóhoz vezető út falazott, vakolt és festett kapuja. Félköríves záródású, kerékvetője mészkőből faragott. Hozzáépült a Kastély tér 1. számú lakóépülethez, ezen az oldalon gyalogkapu is nyílik.
Lakóház
Törzsszám: 143
Helyrajzi szám: 1850/3
Védettségi kategória: Helyi (HE-1)
A Fedett lovarda telektömbjében álló telken található lakóház, amelyhez csatlakozik a Fedett lovardához és a Lóistállóhoz vezető út íves záródású kapuja. Építése vélhetően a 19. század második felére datálható.
Lakóház
Törzsszám: 145
Helyrajzi szám: 1850/6
Védettségi kategória: Helyi (HE-1)
A Fedett lovarda telektömbjében álló telken található lakóház, melynek építése vélhetően a 19. század második felére datálható (Czérna vendégház).
Volt piarista rendház
Törzsszám: 2396
Helyrajzi szám: 1842
Védettségi kategória: Műemléki
A Rendház egyemeletes, nyeregtetős épülete szabadon áll az Öreg-tó Ny-i partján található magaslaton. Az É-i szárny középtengelyében huszártorony emelkedik. Ugyanezen a szárnyon három, kőkeretes bejáratai kapu nyílik, a középső felett kőből faragott Esterházy címer látható. Az udvart övező folyosóból egy traktusban nyíló helyiségek sora adja az épület alaprajzát, a folyosók egy része boltozott, kosáríves csehsüveg boltozattal fedettek. Az É-i szárny Ny-i végében helyezték el a két szintet átfogó, öt szakaszból álló csehsüveg boltozattal fedett kápolnát, mely az 1765-ös, kisebb méretű kápolna 1840-ben bővített változata. A fiókos dongaboltozatú, stukkódíszes ebédlő a D-i szárny K-i végében található. Bejáratként ma az északi oldal egyik mellékkapuja szolgál, az eredeti főbejárat a keleti oldalon nyíló, Esterházy-címeres kapu volt. A épület külső homlokzatát visszafogott egyszerűség jellemzi. Az emeleten a síkból alig kiemelkedő lizénák és tükörmélyítések felületeiben, a földszinten sima és sávozott felületekben helyezkednek el az egyszerű keretelésű ablakok. Mértéktartó a kapuk kiképzése is, kiemelkedik közülük a kápolnába nyíló, északi középső kapu, mely valószínűleg az első építési periódusból származik és utólag helyezték ide.[12] Az eredetileg U alaprajzú épületet 1929-1930 között – Hültl Dezső tervei alapján – Ny-on egy újabb szárnnyal bővítették, ennek következtében körbezárult a téglány alaprajzú udvar. Ezen az utóbb, az utca felől épült homlokzaton a K-i, tóra néző homlokzathoz képest négy tengellyel több található. A Ny-i kapu feletti díszes, 1937-ben készült vasrács tervezője Wӓlder Gyula. 1987-88-ban felújították az épületet.
A barokk épület eredeti magja a kamalduli barátok 1748-49-ben épült rezidenciája, az ennek felépítését eredményező első építési periódus Fellner Jakab irányításával zajlott.[13] A kamalduliak Majkra költöztek, a piaristák pedig 1765-ben megtelepedtek Tatán.[14] A rendház új építési szakaszának alapkövét 1765. július 1-én tették le,[15] Fellner Jakab vezette az átalakítási munkálatokat.[16] Az 1766-67. tanévben a tatai társház élére Valero Jakab, építészetben járatos házfőnök került, akinek idején új lendületet vett az építkezés folyamata,[17] újabb alapkő elhelyezésére került sor 1767. március 9-én.[18] Fellner Jakab tervei alapján zajlott az építkezés 1765-75 között,[19] és Tomeján Sándor építész-rektornak köszönhető, hogy a Fellner halála után létesült részek (1796-99, 1803-04) harmonikusan illeszkedtek a korábbi, az építész által épített épülettesthez.[20]
Az első, ideiglenes kápolnát egy magtárból korábban lakószobává alakított helyiségben hozták létre, 1765. november 10-én szentelték fel Szent Miklós tiszteletére, miután a védőszent és a Szent Szűz Sterun Ferenc győri festő által készített képét itt elhelyezték.[21] A mai két emeletet átfogó kápolna a 19. századi átépítés eredménye. Eredetileg egy boltszakaszos, kettős csehsüveg-boltozattal fedett térként állt, majd az idővel szűkké vált teret bővítették: a nyugati fal megbontásával 14 méterrel hosszabbították meg. Ez 1840-41-ben történt, Hanauer György uradalmi építész vezetésével.[22] A főoltárt áthelyezték a nyugati falra. 1841. szeptember 9-én, a mennyezetfreskók (Guttmann József munkája) és a mellékoltárok elkészülte után szentelték fel új formájában a kápolnát, Calazanti Szent József tiszteletére.[23] A szószéket Ellinger Károly készítette. Ma egykori díszétől megfosztva áll a kápolna, eredeti berendezéséből mindössze a szószék és a kőből faragott, címerrel díszített, sérült oltármenza található itt, mely feltehetőleg Mes (Mész) György tatai mester munkája.[24] A főoltár többi részét 1950-ben a kecskeméti piarista rendházba menekítették, a mai napig ott, az emeleti kápolnában találhatók. Az egykor a főoltár mögötti falon függő festmény a rendalapító Calazanti Szent Józsefet ábrázolja.[25] Az oltár fából faragott, festett szobordísze – architektonikus felépítésű, rokokó díszű tabernákulum, hat darab gazdagon faragott, nagyméretű gyertyatartó, két embernagyságot meghaladó méretű angyalalak – Schwaiger Antal szobrász alkotása.[26]
Itt is megemlítendő az, ami a Fedett lovarda esetében már rögzítésre került: 2018-ban a Fedett lovarda területére, valamint a közelében található Piarista rendház (Tanoda tér) környékére vonatkozóan településrendezési eszközök módosítására indult kezdeményezés. „Tata Város településrendezési eszközeinek módosítása. Fedeles lovarda területe, Tanoda tér környéke” címmel az önkormányzat honlapján megtalálhatók a 2018-ban és 2019-ben kelt kapcsolódó iratok, melyek alapján tájékozódhatunk a városvezetés adott időszakban aktuális terveiről. Ezek értelmében a Fedett lovarda kő támfala mögött, az alagsorban kialakítandó tér wellness, gépészet célokra használható lenne, valamint gépkocsi, rendezvényi és egyéb tároló funkciót kapna, a terepszint felett pedig több szinten lakás és szálláshely szolgáltatás nyerne teret. A Piarista rendház, volt középiskolai kollégium, jelenleg oktatási intézmény bejárata előtti volt kosárlabda pályán (Tanoda tér része) pedig kétszintes parkolót alakítanának ki, melyen belül a terepszint alatti rész a Lovarda magánparkolója, a másik pedig közparkoló lenne.[27]
Eötvös József Gimnázium
Törzsszám: 256
Helyrajzi szám: 1840
Védettségi kategória: Helyi (HE-1)
1911 szeptemberében kezdték el építeni az Öreg-tó Ny-i partján, a Piarista rendház mellett, a Porhanyóbánya feletti magaslaton, a rend tulajdonát képező, később még kibővített területen az új gimnáziumépületet. A tervező építész Baumgarten Sándor, az igazgató Pintér Elek volt. A háromszintes, stílusában a környező barokk épületekhez illeszkedő iskolaépület U alaprajzú. A tó felé néző homlokzat két enyhe kiülésű oldalsó rizalitja által közrefogva, a falsíkból erőteljesebben kiemelkedő, timpanonnal zárt középtengelyben kapu nyílik. A Ny-i hangsúlyos középrizaliton belül külön kiemelkedik a kapunyílással ellátott falszakasz, amely a lépcsőházat is magában foglalja. A külső faltagolást meghatározza a földszint és az első emelet határán körbefutó párkány, amelynek vonalát ismétli könnyedebben a következő szinten található ablakok szemöldökének párkányos megoldása. A visszafogott, sávozott vakolatarchitektúra és az egyenes záródású ablakok összképe egységes osztást ad a falfelületnek. A belső tagolás áttekinthető: a Ny-i oldalon U alakban futó folyosóról egy traktusban, sorban nyílnak a termek. A földszinten a két egymással szemben nyitott kapunak köszönhetően átjárható az épület, e terület felett, a második emeleten található a színpaddal, karzattal ellátott, tóra néző panorámával rendelkező díszterem.
1911 március 9-én, mikor a falak teljes magasságukban elkészültek, megtartották a bokrétaünnepet. Ezt követően felállították a fedélszéket, felfalazták a kéményeket. Az 1912/13-as tanévben fokozatosan megkezdődött az oktatás az új épületben. A vízellátást 1913-ra sikerült megoldani. 1914-re befejeződött az építkezés és a főgimnáziummá fejlesztés, bár az utólagos hiánypótlások és javítások elhúzódtak, a végleges átadásra 1917 szeptemberében került sor. A Tatai Kegyestanító-rendi Gróf Eszterházy Miklós Gimnáziumot 1948-ban államosították, 1950-ig Tatai Állami Gimnáziumként tartották nyilván.[28] 1951-től Eötvös József Gimnázium a neve.[29] [30]
Esterházy-kastély, melléképületek és park részletei
Törzsszám: 2452
Helyrajzi szám: 1854, 1855, 1851, 1850/8, 1850/9
Védettségi kategória: Műemléki
Az épületegyüttes fő egysége az 1778-ra elkészült, ún. Nagykastély (helyrajzi szám: 1854) szabadon álló, téglány alaprajzú, emeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Az Öreg-tó felőli homlokzatát két oldalról egy-egy négyszögletes alaprajzú, manzárdokkal fedett, három emeletes saroktorony zárja. E homlokzat D-i oldalán egy kosáríves, az É-i oldalán pedig egy pillérek közötti kocsibehajtó nyílik, mellettük egy-egy gyalogkapuval. Egykor a kastély bejáratát díszítette Jacob Schletterer jelzett, fehér márványból készült Maria Immaculata-szobra.[31] A kapukhoz csatlakozó földszintes mellékszárnyak a főépülettel együtt trapéz alakú udvart zárnak körül. A Ny-i szárny É-i része az ún. Kiskastély (helyrajzi szám: 1854), melyet mostani formája a 19. század második felében jött létre.
A későbarokk épületegyüttesen klasszicizáló tendenciák figyelhetők meg. A főépület egyszerű kialakítású főhomlokzatát a földszinten sávozott vakolat-architektúra díszíti, az enyhe kiülésű párkányrész fölött az emeleten falsávokkal tagolt mezőkben nyílnak az egyszerű, kőkeretezésű ablakok. A földszint ablakai hasonlóképpen egyszerű kialakításúak, a tornyok nyílásai kaptak díszesebb keretezést, utóbbiak a földszinten és az első emeleten kosáríves záródásúak, a második emeleten egyenes záródásúak. A tornyok közötti falszakasz 12 tengelyes, az itt nyitott ablakok – a középrizalit kosáríves nyílásait kivéve – egyenes záródásúak. A földszinti nyílások elé díszes vasrácsot illesztettek. A főpárkány körbefut az egész épületen, a tornyokon is. Vörösmárvány-posztamensekre fűzött láncok ívsora függ a lábazat előtt. Hasonló az udvari homlokzat tagolása, azzal a különbséggel, hogy itt a középtengelyben nyílik az emeleti erkéllyel és fölötte kosáríves homorulattal kiemelt bejárat. Két szoba mélységű a főépület, melynek földszintjén helyezték el a kápolnát. Az emeletre háromkarú lépcső vezet; itt található az ún. „márványfürdő” és az ún. „hollandi csempés fürdő”. Az emeleti díszterem mellett kiemelendők a kandallók, kályhák, az eredeti nyílászárók, díszítések, falfestések. A Nagykastély földszintje részben boltozott, de a legtöbb tere síkfödémes.[32]
Egy tatai grófi kastély építésére vonatkozó elképzelések már az 1740-es évek második felében születtek, neves építészek jártak a településen és a helyi mesterek is közreműködtek különféle tervváltozatok elkészítésében. 1762-ben Fellner Jakab dolgozott ki komoly elismerést kivívó, nagyszabású terveket. A vár elbontásával járó építkezés Esterházy Miklós 1765-ben bekövetkezett halála miatt elmaradt, mivel utóda, Esterházy Ferenc nem kívánt ilyen volumenű épített környezetbe való beavatkozás és anyagi áldozatok árán építkezni.[33] Szintén Fellner tervei alapján végül egy jóval szerényebb kivitelű rezidencia épült fel, a ma is álló kastélyon a gazdasági, munkaszervezési bejegyzések alapján az 1760-as évek első felében kezdtek el dolgozni, a munkálatok befejezése 1778-ra, vagy a közvetlenül ezt követő időszakra tehető.[34]
A korábban az épületegyüttes legrégebbi részeként számon tartott Kiskastélyról időközben falkutatások során bebizonyosodott, hogy legnagyobb része a 19. század elején épült fel, illetve mostani formájára a 19. század második felében alakították ki.[35] Emeleti része a kastély földszintjével esik egy vonalba, mivel a szinteltolásos építészeti megoldásnak köszönhetően a belső udvar felé néző része földszintes, a kert felé eső része pedig egyemeletes. Szép kialakítású szabadlépcső vezet a középen elhelyezkedő, hátsó parkra néző főbejárathoz: középről induló, íves, fölfelé egyre keskenyedő lépcsőfokok emelkednek egy pihenőrészig, ahol két irányba ágazik el a lépcső, egymásnak fordított félkörívű vonalat felvéve, így vezet a címerrel koronázott, lapos szegmensív záródású, kétszárnyú bejárati ajtóhoz. A két kar között a pihenőrésszel szemben nyílik az alsó szint bejárata. Az épület meghatározó elemei a kosáríves záródású ablakok, a stukkók, a festett ajtók, a falakat díszítő, 19. század második felében készült, klasszicista díszítőfestés. Ez utóbbi érdekes részei a festett dísze miatt „vadászterem”-nek nevezett szobában az ajtók felett stukkós kerettel kiemelt vadászjelenetek. Az épület síkfödémes kialakítású.[36]
A hangsúlyozott bejárati részt kiemelte az azzal szemben elhelyezett szökőkút is (helyrajzi szám 1855).[37] Az ovális vízmedence közepén sziklákon ülő nőalakot ábrázoló, mostanra súlyosan sérült kőszobor Schwaiger Antal 1785 körüli műve. Az ún. „Szökőkútnimfa” lábát kissé előrenyújtva ül, karját teste előtt tartja, hajában diadémot visel.[38]
A kastély kertjében épített grották[39] mellett kiemelendő egy klasszicizáló, virágfüzérrel díszített, ovális emblémát posztamensen tartó nőalakot ábrázoló, a 19. század első felében készült szobor, mely lépcsős alépítményen kapott helyet (helyrajzi szám: 1855). Az emblémán eredetileg elhelyezett ábra és a posztamens felirata már nem látható, a szobor sérült.[40]
Az angolkertben, a tóparti sétány kanyarulatában látható egy nagyméretű, gerezdes osztású, füzérdíszes, kőből faragott Váza (helyrajzi szám: 1851), melynek keletkezési idejét az 1780 körüli időszakra teszik.[41]
A főépülettől Ny-ra helyezkedik el a parkon belül a téglány alaprajzú, manzárdtetős Istálló (helyrajzi szám: 1855).[42] A kastély főhomlokzata előtt, a park K-i részében található az 1900 körül épült Fedeles lovarda (helyrajzi szám: 1850/8), amelynek leírása a fentiekben olvasható.
Az épületegyüttest 1945 után kórházzá alakították. 1999 után, a pszichiátria kiköltözését követően az épület üresen állt. Az éveken át tartó, kisebb-nagyobb állagmegóvást, falkutatást stb. célzó munkálatok után 2018-ban indultak meg és mostanra le is zárultak azok a felújító munkálatok, amelyek a főépületet, a Kiskastély D-i szárnyát és a parkot érintették.[43]
Lakóházak
Törzsszám: 2451
Helyrajzi szám: 1823
Védettségi kategória: Műemléki
1790 körül épült a későbarokk, téglány alaprajzú, földszintes, törtívű oromzattal kialakított, nyeregtetős, csatlakozó toldaléképületekkel bővített kerítésfalas épület. A kerítésfalban kosáríves záródású kapu nyílik. A belső terek síkmennyezettel fedettek. Egykor uradalmi épületek voltak, 1945-től a kórházként használatos kastélyépület melléképületeként funkcionáltak. Érintették az Esterházy-kastély 2018-ban kezdődött felújítási munkálatai.[44]
Lakóházak
Törzsszám: 2450
Helyrajzi szám: 1853
Védettségi kategória: Műemléki
A 18. század második felében épült együttes zártsorú beépítésben áll, melyen belül egy téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős, valamint egy L alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős, magasabb gerincvonalú épületrész található. Az összeépült épületegységek mindegyikéhez félköríves záródású, kerítésfalban nyíló kapu tartozik. Az É-i telekhatáron földszintes, törtívű oromzatos, nyeregtetős épület kapcsolódik a kerítésfalhoz. Esterházy uradalmi épületek voltak, a 19. század második felében bővítés történt. 1945-től a kórházként használatos kastélyépület melléképületeként használták.[45]
Zsidó temető
Törzsszám: 11011
Helyrajzi szám: 251
Védettségi kategória: Műemléki
A Kálvária-domb (a valamikor Szent Iván-hegy) mellett található a kőkerítéssel kerített, a város épített része és az erdő határán kialakított izraelita temető, amelyben az 1740-es évektől a 19. század végéig tartó időszakból származó, sorba rendezett sírkövek és síremlékek állnak. A stilisztikailag és kronológiailag is összefüggő együttes elsősorban vörös mészkőből faragott emlékeket tartalmaz, melyek részben félköríves lezárásúak vagy oromdíszesek. Találunk köztük gotizáló, architektonikus kialakítású és obeliszk formájú emlékeket is. A sorból kialakításuknál fogva kiemelkednek a tatai és herendi kerámiagyártásban jelentős szerepet játszó Fischer család generációinak az 1830-as és 1880-as évekből származó vörös mészkőből faragott, gúlatetővel zárt hasáb és porcelánbetétes kerámia-pillér formákat mutató emlékművei, valamint az 1910-es, 1920-as években fekete gránitból faragott síremlékei. A temetőben számos, a város életében jelentős szerepet betöltő személy nyugszik (pl. Englӓnder, Leopold, Ganz, Steiner, Wessel, Pollák, Handler).
A ravatalozó előtti térben helyezték el a használaton kívüli tatai zsinagógáról 1977-ben leemelt kőtáblákat, a bejárat feletti feliratos táblát és az oromzati vörös mészkő Mózes-táblát. A zsinagóga előcsarnokából ide szállították az első világháborús emlékművet is. A ravatalozó négyszögletes alaprajzú, nyitott fedélszékes, kisebb szobával bővített, homlokzatán téglaburkolattal kialakított tagolású épülete a 19-20. század fordulóján épülhetett vagy került átépítésre.[46]
Vár
Törzsszám: 2467
Helyrajzi szám: 1874/1, 2, 1873, 1875
Védettségi kategória: Műemléki
A gótikus, egyben historizáló vízivár az Öreg-tó partján áll. Az eredetileg négy saroktornyos, kétszintes árkádsorral körbevett, belső udvaros épületből mostanra a K-i torony és a háromszintes DK-i szárnya maradt fenn. A tóra néző homlokzaton a középkorban pillérekre épült terasz csatlakozott. A kétszintes várkápolna maradványai még láthatók a torony falán. A 14. századtól épített várat a 19. században nagymértékben átalakították. A belső épületet vizesárok övezi, a külső várfalak a sarkokon elhelyezett bástyákat kötik össze. A napjainkban használatos kapu a középkori bejárattól délebbre, az Ény-i falon nyílik.
A 14. században a Lackfiak kezén lévő vár 1397-ben királyi tulajdonba került. A Zsigmond-kori átépítést követően a várat K felől az ebben az időben kialakított tó, D-en és Ny-on pedig a vizesárok védte. A kaputorony az ÉK-i saroktorony mellett épült fel, rövid utat biztosítva a kápolna melletti bejárathoz. Zsigmond később a Rozgonyi családnak adta át az elzálogosított várat, tőlük Mátyás szerezte vissza 1472-ben. Bonfini leírásaiból tudjuk, hogy a király reneszánsz ízlésű várpalotává alakíttatta át az épületet. Corvin János rövid birtoklása után II. Ulászló is fejlesztette az általa is kedvelt rezidenciát. Jelentős diplomáciai esemény volt Tatán az 1510-es országgyűlés. Mohácsot követően a végvári rendszer egyik részévé vált a vár. A 15. század elején épült fel a rondella. A török sereg 1558-ban-ban foglalta el. 1566 után, a visszafoglalt birtokon olasz hadmérnökök tervei alapján végeztek erődítési munkálatokat. a Ferrando-bástya 1572-re készült el, néhány év múlva pedig állt a Rosenberg-bástya is a tóparti védőfallal és a kazamatával együtt, a Kecske-bástya a kazmatákkal és az ágyúteremmel 1586-ra épült fel. Végvárként és a Rákóczi-szabadságharc alatt is gyakran cserélt gazdát, ezt követően lett Krapf Józsefé, az Esterházy család tőle vásárolta meg. 1727-et követően zajlottak átalakítások, a belső vizesárkokat töltötték fel és elbontották a romos épületszárnyakat. 1815-ben hozták létre a lovagtermet, az eredetileg nyitott kerengő beépítésével. Jelentős változást hozott 1897, amikor a nagy császári hadgyakorlat idejére kialakították a terem romantikus-historizáló neoromán ablakait. A vár 1945-ig állt az Esterházy család tulajdonában. Azóta a Kuny Domokos Múzeum kiállításai találhatók itt. Az É-i oldalon 1964 és 1973 között zajlottak régészeti feltárások és a műemléki helyreállítás.[47]
TIT Posztoczky Károly csillagvizsgáló és Múzeum
Helyrajzi szám: 1838/1
Az 1973-ban épült csillagvizsgáló nem áll védettség alatt, viszont a benne őrzött tárgyi, valamint a benne működtetett szellemi értékek fontos részei Tata kulturális és tudományos életének, ezért méltán említendő felsorolásunkban. A TIT Komárom-Esztergom Megyei Egyesület 2018-ban megvásárolta Tata Város Önkormányzatától a működő csillagdát, amelyben interaktív, korhűen berendezett múzeum mutatja be a csillagász elődök munkáját és a Posztoczky hagyatékot.[48]
„Tatai Diana”
Az Öreg-tó Ny-i partján, a kastély főhomlokzata előtti téren, az Öreg-tó partján 1988-ban állították fel a Tóth Béla szobrászművész által készített lovasszobrot. A vadászat istennőjét ábrázoló, karján vadászsólymot tartó bronz szoboralakot magas, kőből faragott talapzaton helyezték el.
Öveges József mellszobra
A vár Ny-i bejárata mellett, a zsilip feletti hídon állították fel 2002-ben az Öveges professzort, a tatai piarista gimnázium egykori tanárát ábrázoló büsztöt. A kő posztamensen elhelyezett, bronzból öntött műalkotás készítője Tóth Béla.
Keresztelő Szent János szobra
Nagy Kovács Mária 1943-as bronz szobra az Öreg-tóban, egy sziklán áll, a zsilip mellett, a három közül az egyetlen megmaradt nagy platánfával szemben. A szobor 1943-ban készült, a művész elnyerte vele a Ferenc József Nagydíjat, majd művét bemutatta a velencei biennálén. A szobor 1944-től a Miklós malommal szemben állt a vízben, egy posztamensen. Az 1950-es évek második felében történt rongálást követően csak 1989-ben, restaurálást követően állították fel újra, ezúttal mai helyén.
„Lőporraktár”, „Esterházy-bástya”, egykori „Törökvár”, a „Csurgó-föli” volt római katolikus temető
Lőporraktár a térképen (link)
Esterházy-bástya a térképen (link)
Törökvár a térképen (link)
Csurgó-föli temető a térképen (link)
A tóparton, a Lóistálló és a Lovaspálya felől Remeteségpuszta irányába haladva, erdős területen található egy 18. század második felében létrehozott, kisméretű építmény, mely a kastélyhoz tartozó, kertészetileg művelt terület határán helyezkedik el. A négyzetes alaprajzú kőépítmény kívülről nézve kupolát formázó tetejét eredetileg náddal vagy cseréppel fedhették. Kialakítását, jellegét tekintve talán egy – az angolkertekben kedvelt elem – remetelak lehetett. Hasonló formájú a csákvári kert „remeteség” elnevezéssel illetett épülete. Ezek az épített hangulati elemek gyakran kinézetüktől független funkciót töltöttek be. A „Lőporraktár”-nak nevezett épület az idők folyamán akár változó gazdasági célokat is szolgálhatott.
Remeteség felé tovább haladva az erdőben találhatók az ún. „Esterházy-bástya” maradványai. Rusztikus, kövekből rakott íves falát ellepte a növényzet, talán vadászati célokra vagy pihenőnek használták.
Az ún. „Törökvár” vonulata jelentős objektum volt a régi Kis kőbánya és a Lóistálló közötti terület sziklás magaslati részén. Elhelyezkedése és kinézete alapján talán védmű, egyben a kert egyfajta hangulati, műrom-jellegű eleme is lehetett. A ma már nem látható építmény megjelenik Wilhelm Richter bécsi festő 1870-ben készült, az Esterházy család rókavadászatát ábrázoló festményén. A képen jól látható az uradalmi lóistálló (a „Schweizerei”) oromfala is.[49]
A „Lőporraktár”-on túl, a mostani erdős részen római katolikus Temető volt, amelyet a közeli Csurgó-forrás nyomán Csurgó-föli temetőnek neveztek. 1788-tól 1907-ig temetkeztek ide.[50]
Egykori Sörfőzde, egykori Cukorgyár, egykori Kastélyszínház
A Vár és a grófi Kastély közelében, a mostani Kastély téren 1767-ben, vagy nem sokkal ezt követően épült a Fellner Jakab által tervezett Sörfőzde, a „Totischer Bräuhaus”, amely ettől az időtől kezdve rendszeresen szerepel a számadáskönyvekben, összeírásokban. Az iratokból kiderül, hogy nem csupán eredeti funkciójában használták az épületet, színházi előadásokat is rendeztek itt, eleinte valószínűleg alkalmilag. A későbbiekben rendszeresen zajlottak bemutatók – erre utal, hogy több alkalommal is olvashatjuk a „Bräuhaus Theater”, „Comaedie Theater in Bräuhaus”, vagy a „serfőzőház Theatrum” kifejezéseket, illetve számos, az itt zajló színházi tevékenységhez kapcsolódó bejegyzést találunk.[51] Néhány éves kihagyással 1857-ig működött.
Ezt követően Cukorgyárrá alakították az épületet.[52] Stech Alajos 1867-ben festett városképén már ez az állapot látható: megjelenik az Öreg-tó, a Piarista rendház, a Szent Kereszt plébániatemplom, a grófi Kastély, a Vár és a Cukorgyár.[53]
A Cukorgyár helyén épült fel az 1880-as évek végén a Kastélyszínház, Esterházy Miklós gróf megbízásából, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján. Az épület az ország utolsó kastélyszínházaként létesült abban az időszakban, amikor a magyarországi színházi életben korábban úttörő szerepet betöltő kastélyszínházak szerepét már régen átvették a polgári színházak. Az 1913-14-ben lebontott épület tulajdonképpen a 18. századi főúri udvari színházak késői leszármazottjaként fogható fel. A téren oszlopok és kőtábla őrzik emlékét.[54]
|
A szerző fotója
Összefoglaló
1727-ben az Esterházy család birtokába került a tatai uradalom, s ezt követően hamarosan megkezdődött a természeti táj új formájának mesterséges kialakítása. Mikoviny Sámuel mérnököt bízták meg a tatai medence vizeinek szabályozásával,[55] aki az 1747-es munkálatok során, a lecsapolásokkal egyidőben völgyzárógátat épített. Ennek következtében kialakult az Öreg-tó mai vízfelülete. Tóvároson a Cseke-tó új formájának létrejöttét szintén egy itt épült völgyzárógát segítette elő, a tó szabályozásának ideje 1765.[56]
A mocsarak lecsapolásáról Korabinsky is megemlékezik: „Az itteni nevezetességek közül ki kell emelnünk a tatai mocsarakat, melyeket a hires Mikoviny csapolt le 1745-ben s jelenleg egy kettős csatornával vannak keresztül vágva. A mocsarak részben egy rendkívül dús tatai forrásból, részben a Vértes különböző patakjaiból táplálkoznak, melyek Magyarország csaknem legnagyobb tavát képezik itt.”[57]
Az alapvető vízrendezést követően Bőhm Ferenc uradalmi mérnök nevéhez fűződik a környezet rendezése. Az ő tervei szerint indultak meg Tóvároson egy park kialakítását célzó munkálatok. Esterházy Ferenc szándékainak megfelelően az 1780-as években kialakult a kert kezdeti, alapvető elrendezése, valamint felépült a központi Kertilak, melynek alapkövét 1783-ban tették le. A 18. század végére létrejött a tóvárosi angolkert abban a formájában, amely – az 1810-es évektől kezdődő felújításokat követően is – tulajdonképpen a mai napig is érvényesül.[58] [59]
Tata természeti és éghajlati adottságai kedveztek annak a felfogásnak, mely alapján a francia barokk kertek helyett természetes táji hatású parkot akartak létrehozni. A források, patakok, tavak, az itt honos és betelepített növények természetes elemeiből állt össze egy romantikus kert képe, melybe harmonikusan illeszkedtek az építészeti, szobrászati művek. Az épített és természeti környezet nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező, éltető módon kapcsolódott össze a tulajdonos-fenntartó és a tervező akaratának megfelelően. Robert Townson angol utazó 1793-ban Tatán tett látogatását eleveníti fel 1797-es könyvének oly sokat idézett részlete: „Ez a kis hely, amely az Esterházy család tulajdonában van, megérdemli, hogy az ember néhány mérföldet tegyen azért, hogy megtekintse. A gróf kertjei csodálatosak. Legszebb díszeit alkotják a nagyszámú élő vizű források, amelyek ebben az országban igen ritkák. Felhasználásuk nem kihívó módon történt, hanem tavakat és csatornákat alakítottak ki, amelyek mellett szomorúfűzek nőnek, az áttetsző vizű patakok pedig arra késztetnek, hogy pihenjünk és a vizeket körülvevő hűvös és zöld pázsiton meditáljunk. Szívesen töltene itt az ember kellemes perceket egy szép barátnővel. A francia-kertek inkább nagyszámú és zajos társaságokhoz illenek.”[60]
Édes János 1839-ben így írt a parkról: „Másnap jókor bejártuk a gyönyörű angolkertet, melly a korában a legszebbek közé tartozik: mert két, nagyterjedelmű tó mellett, kies fekvéssel s a jól szabályozott s mindenfelé elágazó melegforrás több mint 400 hattyúnak szállást adó vízcsatornájával bír.”[61]
Megfigyelhetjük, hogy kertekről, tavakról szólnak a leírások. A grófi Kastély és környezete, valamint az annak mintegy könnyedebb, természetbe mozdulóbb, pihenést szolgáló párjaként felépült Kertilak egymásra vonatkoztatva épült, bővült. Ahogy bizonyos kerti elemek, grották, romos épületek, szobrok, úgy pl. a Sörfőzdében és a Kastélyszínházban zajló előadások, valamint a Kertilak melletti szabadtéri előadások, mulatságok is egymás kiegészítőiként foghatók fel, sőt, egy 1793-as feljegyzés alapján volt színház Tóvároson is.[62] Mindkét kertrész szélén gazdasági egységeket működtettek: Tóvároson a korábban más célt szolgáló épületekből kialakított Pezsgőgyárat, a Nagykastély mellett a Lovardát és Lóistállót. A számadáskönyvek bejegyzései átgondolt, a legapróbb részletekig menő, életszerű koncepcióról, fejlesztésekről és gazdálkodásról tanúskodnak az építkezések, művészeti alkotások, tereprendezések, vadgazdálkodás, növénytelepítések, vízgazdálkodás stb. vonatkozásában. A korabeli szóhasználat szerinti „Herrschaft Haus Garten”-t és az „Englishen Garten”-t az Öreg-tó partján futó sétány kötötte össze. A két terület mindenképpen együtt, összetartozó egységként értelmezendő az adott korszakot és napjainkat tekintve is.
Az angolkert megjelenése rendkívüli jelentőségű, korszakot meghatározó az európai művészetben. Egyrészt a kertművészet új korszakát jelentette, másrészt új világ- és művészetfelfogást képviselt. A korábbi kertforma zárt volt és az épülethez igazodott, az angolkert a tervezettséggel, rendezettséggel szemben természetes, esetleges hatást kívánt kelteni. S ahogy Komárik Dénes is hangsúlyozza: „Az angolkert határtalansága látszólag rokon a barokk kert sokszor idézett végtelenségével, valójában azonban diametrálisan más. A barokk kert végtelensége a valahova, mégoly távoli vagy transcendens célba vezető, határozott, ígéretes úté, az angolkert határtalansága vagy ha tetszik végtelensége a parttalan, mindenirányú tengeré, mely elnyeléssel fenyeget vagy elmerülésre csábít.” Egy olyan „Gesamtkunstwerk” vagy pseudo-„Gesamtkunstwerk” realizálódását hangsúlyozza, amelyben az építészetnek alárendelt szerep jut.[63] Az angolkertben az ember központi helyzete megszűnik, feloldódik a természet határtalanságában, a kert épületeihez hasonlóan egy a fragmentumok közül. Ezzel együtt ezek a kertek nem kevesebbet, mint a világ teljességét kívánták modellezni a térbeli és időbeli momentumok hangsúlyozásával, apellálva a kert mint a legfőbb életmetafora gondolatkörre.
A tatai kertek – fennmaradt építészeti és képzőművészeti emlékeikkel, élő növényeikkel, vízfelületeikkel – kivételesen szép magyarországi példái ennek a művészi és világfelfogásnak. A tervezett beruházás, a Lóistálló és lovas pálya területére felépítendő hatalmas hotel éppen a kert, a város, a hely évszázadok alatt kialakult-kialakított jellegét hagyja figyelmen kívül. Azt a kulturális örökségvédelem által védendő közeget, amelyben élni jó, és amely csak akkor marad meg, akkor fejlődik hitelesen és gazdagon, ha nem ötletszerű, kívülről érkező, indokolatlan formákkal és méretekkel megtörve, kizárólag gazdasági érdekeket hangsúlyozó, a környezetet figyelembe nem vevő módon akarják alakítani.
Végezetül: az Öreg-tó partján lévő épületek és természeti elemek látható és markánsan meghatározó elemei a városnak. A kérdéses terület beépítettsége látvány szempontjából nem sűrű, sőt, az épületek a növényzet zöld sávja mögött tűnnek elő. A meghatározó Vár mellett ily módon tűnnek elő a Kastély, a Lóistálló, a Gimnázium, a Rendház, időnként a Fedett lovarda, a háttérben a Szent Kereszt plébániatemplom, a Víztorony. Ez így része Tata műemléki jelentőségű területének. Az építkezés megvalósulása esetén átalakulna a védett kép, emellett a nagy volumenű beépítés révén átalakulna a tájhasználat módja is. Az infrastukturális változások jelentősek, a helyet indokolatlanul leterhelők lennének. A természeti, táji hatások erőteljesek és nem jó irányba mutatók lennének. A beavatkozás és üzemeltetés során kialakuló helyzet és elinduló folyamatok nem minden tekintetben lennének visszafordíthatók.
A helyi körülmények ismeretében vásárolt és tervezett az Avalon Center Kft., tudván azt, hogy az érvényes helyi szabályozás szerint nem áll jogában az általa bemutatott terveket megvalósítani. Ezen a ponton nem csupán a 2 illetve 40%-os beépíthetőségről vagy a 7,5 m-es megengedett legnagyobb építménymagasságról van szó[64], hanem a Tata Építési Szabályzatában szereplő K-id 3-as besorolás szöveges részéről is: „A Kid-3 jelű különleges idegenforgalmi övezetben építményt elhelyezni idegenforgalmi, lovas- és egyéb sport, kulturális és más rendezvény céljára lehet.”[65] E meghatározás alapján a közelmúlt nehéz időszakában kiemelt beruházási területté nyilvánított helyszínen szállás célra nem lehet építeni. Rendkívül fontos lenne, ha a tulajdonos és városi támogatói jó gazdaként figyelembe vennék, nem pedig átalakítani akarnák ezt a szabályt.
|
A szerző fotója
Felhasznált irodalom és forrás értékű irodalom
Aggházy 1959 – Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon 1-3., Budapest 1959
Ambruszter 1895 – Ambruszter Sándor: A magyarországi Kegyes Tanítórend tatai algymnasiumának Értesítője az 1894-95. tanévről. Tata 1895
Baranyai 1928 – Baranyai József: Régi utazások Komárom vármegyében. Komárom 1928, 118-168.
Bardoly – Haris 2006 – Bardoly István – Haris Andrea szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke, Komárom-Esztergom megye. Budapest 2006
Cserhalmy 1874 – Cserhalmy József: Visszapillantás Tata múltjára. In: A kegyes-tanítórend tatai kis-gymnasiumának Értesítvénye, 1873/74.tanév. Tata 1874
Dornyay 1930 –Dornyay Béla: Fellenthali Fellner Jakab tatai építőművészről. Budapest 1930
Édes 1839 – Édes János: Utazás a magyarhon szebb vidékein.In: Társalkodó. 24.sz. Pest 1839
Fábián 1931 – Fábián Imre: A tatai piarista konviktus története (1767-1930).In: A tatai kegyesrendi reálgimnázium Értesítője az 1930-31. tanév végén. Közli: Magas Mihály igazgató. Tata 1931, 3-35.
Fülöp 2003 – Fülöp Éva: Az 1747. évi vízszabályozás a tata-gesztesi uradalomban. In: Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 10. Tata 2003, 195-205.
G. Győrffy 1991 – G. Győrffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. Budapest 1991
Haris 1988 – Haris Andrea: Előszó, A hagyatéki anyag katasztere.In: Payer Gábor szerk.: Tudományos Füzetek 4.Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. Tata 1988, 3-4., 35-66.
Haris 2019 – Haris Andrea: Döntéselőkészítő örökségvédelmi hatástanulmány. Tata 2019 (http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2018_lovarda/zvnyk_tata_fedeles_lovarda_hatastanulmany.pdf, In: http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2018_lovarda/)
Hegyi 1985 –Hegyi Ferenc: Új adatok a tatai piarista gimnázium és rendház XVIII. századi történetéhez.In: Tata Barátai Körének tájékoztatója. Tata 1985, 89-109.
Keller 1966 – Keller György: A tatai gimnázium története, In: Keller György – Kovács Gáborné – Körmendi Géza szerk.: A tatai Eötvös József Gimnázium jubileumi évkönyve. 200 év. Tata 1966, 12-49.
Keresztessy 2006 – Keresztessy Csaba szócikkei. In: Bardoly István – Haris Andrea szerk.: Magyarország műemlékjegyzéke. Komárom-Esztergom megye. Budapest 2006
Komárik 1978 – Komárik Dénes: A korai gótizálás Magyarországon.In: Zádor Anna – Szabolcsi Hedvig szerk.: Művészet és felvilágosodás. Budapest 1978, 209-300.
Korabinsky 1778 – Faller 1937 – Korabinsky, Johann Matthias: Almanach von UngarnaufdasJahr1778 .Wien, Preszburg. Idézi: Faller Jenő: Adatok Tata-Tóváros irodalmához. Tata 1937, 10-13.
Körmendi 1984 – Körmendi Géza: A szabadságharc bukásától az első világháborúig c. fejezet. In: Körmendi Géza szerk.: Tata története II. 1727-1970. Tata 1984, 57-105.
Kövesdi 2001 – Kövesdi Mónika: Stech Alajos művei a tatai Kuny Domokos Múzemban.In: Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. Tata 2001, 361-382.
Kövesdi 2004 – Kövesdi Mónika: „Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket”. Tata 2004
Lukáts 1933 – Lukáts József közli: A tatai Kegyestanítórendi Gróf Esterházy Miklós Reálgimnázium Értesítője az 1932-33-as tanévről. Tata 1933
Mohl 1909 – Mohl Adolf: Tata plébánia története. Győr 1909
P. Tóth 2004 – P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tatai Esterházy-uradalom területén.In: Kisné Cseh Julianna szerk.: Arx-oppidum-civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata 2004, 97-150.
P. Tóth 2015 – P. Tóth Enikő: „Totischer Bildhauer – Schwaiger Antal (1728-1802). A Schwaiger Antal szoborművei a tatai Esterházy uradalom területén című tanulmány nyomán. In: Virág Jenő – Miglinczi Éva – Wehner Tibor szerk.: Art Limes. Képzőművészek Tata városában. XVIII-XX. század, 2015. 4/2. Tatabánya 2015, 233-267.
P. Tóth 2009 – A tatai Angolkert 18-19. századi építészeti és képzőművészeti emlékei. Újabb adatok a kert történetéhez.In: Fülöp Éva – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. Tata 2009, 87-117.
ifj. dr. Rabár 2014 – ifj. dr. Rabár Ferenc: A tatai piarista főgimnáziuma története (1900-1944). Tata 2014
Rados 1964 – Rados Jenő: Tata. Budapest 1964
Rédey 1888 –Rédey (Rohrbacher) Miklós: Tata története. Tata 1888
Révhelyi 1938 – Révhelyi Elemér: A tatai piarista rendház és múzeuma. Budapest 1938
Révhelyi 1962 – Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve a kezdetektől az 1760-as évek közepéig. A Magyar Tudományos Akadémián 1962 szeptember 25-én tartott felolvasó ülés kéziratának részlete.In: Payer Gábor szerk.: Tudományos füzetek 4.Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. Tata 1988, 11-33.
Sylvester 2003 – Sylvester Edina: A tatai angolkert. In: Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei. 10. Tata 2003, 247-272.
Szabad 1957 – Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest 1957
Townson 1797 – Townson, Robert: Travels in Hungary. London 1797. ill. Voyage en Hongrie.Londres 1797. Részleteket közöl: Baranyai József: Régi utazások Komárom Vármegyében. Komárom 1928
http://archifirka.blogspot.com/2015/06/lovardatura-v.html
http://magyaryterv.etata.hu/ertekvedelem/
http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2015_esterhazy_loistallo/
http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2018_lovarda/
http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/tesz/38_2005_12_06_tesz_20200106.pdf?fbclid=IwAR368ZHbQ3J136pNFXb6bnlmqs9XLm4yWzedY-S8S-QDgVwFIFuJP5qFScI,TÉSZ Tata Város Képviselő-testületének Tata Építési Szabályzatáról szóló 38/2005.(XII.6.) önkormányzati rendelete
http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/tesz/38_2005_12_06_tesz_5m_ovezetek_20190531.pdf?fbclid=IwAR0RYfXY0cXEjObgbqlX9F-AhcvWSIo5nyzYM-M2rfvl6HWK0dOEL5HPM5U, Tata Város Önkormányzat Képviselő-testületének 38/2005.(XII. 6.) önkormányzati rendelete, 5. melléklet
http://www.titkom.hu/tataicsillagda.html
Régészeti elemzés
A Tatai Porhanyóbánya régészeti lelőhelye
Tata területén, főleg az Öreg-tótól nyugatra (de a tó környékén máshol is) mészkőkiemelkedés található. Ennek alapját, talpazatát triász mészkő képezi. Erre homok- és lösztakaró réteg rakódott, amelyet mésztufa rétegek borítottak be, anyagát a feltörő forrásvizek által a triász kori mészkőből kioldott mész alkotja. Ezt a nagyobb kiemelkedést nevezik Kálvária-dombnak.
A tatai Kálváriadomb keleti lejtőjén, a gimnázium épülete alatt van az úgynevezett Porhanyó-bánya régészeti lelőhely. Feltárásában 6-8 méter vastag édesvízi mészkő, benne több üreg és hasadék, a mésztufa alsó részében vékony löszréteg figyelhető meg. Ezt a mésztufa réteget a nagy geológiai törésvonal mentén feltörő hévforrások építették fel.
A területről származó őslénytani leletekről már 1797-ben említést tesz egy angol utazó. 1818-ban már magyar nyelvű híradás is van innen előkerült mammutcsontokról. A lelőhely régészeti feltárását Kormos Tivadar kezdte meg 1909-ben. Jelentősége az akkori ismeretanyag szerint is már egyedüli települési viszonyaiban rejlett. A Paleoanthropus ezen a helyen egy kiszáradt mésztufamedencében telepedett le és itt szórta szét hulladékát, elfogyasztott állatok csontjait, kőeszközöket, csonteszközöket. A medence alján felgyülemlett lösz őrizte meg ezeket a maradványokat. A feltárás aztán abbamaradt. Majd 1958-ban Vértes László – a világhírű ősrégész – vezetésével újraindultak a munkálatok, igaz csak egy hónap erejéig. A tudomány előrehaladásával már növénylenyomatokat és polleneket is gyűjtöttek, ezeket meghatározták neves kutatóintézetek Moszkvától Kanadáig, így meg tudták határozni a kor flóráját és faunáját. A kagyló-, csiga és kisállatmaradványok hozzájárultak a környezet megismeréséhez, pontosításához, ezzel egyedülálló ismeretekre tettek szert a régmúlt vonatkozásában. A kőeszközök vonatkozásában a vértesszőlősi maradványokhoz hasonlóan itt is a kavicsból készült kőeszközök domináltak.
A kultúrréteg alján, egyedülálló módon 3 tűzhelyet is találtak.
A kőből készült pattintott kőeszközök mellett csonteszközök is voltak. Ezek egyrészt felhasított állatcsontok, amelyeken a hús felhasításakor sérülések keletkeztek, vagy retusáltak voltak (kis felületre kiterjedő, intenzív roncsolások). Rendkívül ritka típus az itt előkerült, mammutfoglemezből készült, vörös festésű csurunga (vallási elképzelésekhez kapcsolható tárgy). Ugyanígy egyedülálló lelet még egy Nummulites perforatus, felületébe egymást keresztező bekarcolt vonallal díszített. Az előkerült leletanyag alapján a lelőhely késő moustièri korú. A szénizotópos vizsgálatok szerint a tatai lelőhely kora 33 600-50 000 év.
A régészeti feltárás az 1990-es évek végén, 1998-2001 között folytatódott a porhanyóbányai barlangban, hiszen a korábbi évek kutatásai még jelentős, érintetlen kultúrrétegeket hagytak a barlangban
Jóllehet a Kálvária-hegy egy részét elbányászták az évszázadok során, azonban a jelenlegi talajszint alatt és a még felszínen is látható mésztufa tömbök belsejében, illetve alatt további, fentebb említett jelenségek maradhattak fenn, amelyek pótolhatatlan régészeti leletanyagot tartalmaznak. Ezek felszíni szemrevételezéssel, georadaros és egyéb műszeres kutatással nem állapíthatóak meg, tehát bármilyen, a területen végzett külső behatás ezek teljes megsemmisülésével jár.
Hatósági nyilvántartásban a lelőhely a 26804-es azonosítószámot kapta, általános védelem alatt áll, a topográfiai térképen a következő elhelyezkedéssel rendelkezik:
|
Régészeti lelőhelyek esetén a nyilvántartásban szereplő lelőhelypoligonon túlmenően figyelembe kell még venni egy 250 méter szélességű, úgynevezett pufferzónát, amely a lelőhely területét körbeveszi. Ennek az a funkciója, hogy a felszínen nem jelentkező, ugyanakkor a mélyben még meglevő régészeti jelenségeket megóvja/megóvhatja. Különösen fontos ennek léte az olyan páratlan, egyben ugyanakkor pótolhatatlan régészeti lelőhely esetén, mint a Tata-Porhanyóbánya.
A 2001. évi LXIV. törvény 3. § értelmében „A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni.” Továbbá ugyanezen törvény kimondja, hogy „a kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása.” (4. § (1)) „A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, a vallási közösségek, a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint az állampolgárok számára.” (5. § (1)) „A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti.” (13. § (1))
Ezen törvényi helyek egyértelműen kijelölik a cselekvési lehetőségeket és korlátokat a tervezett szállodaépítéssel kapcsolatban. Mivel ezen törvény betartása is mindenki számára kötelező, ezért nem csak törvényszegést követ el ennek megszegője, hanem múltunk értékes maradványát semmisítené meg visszavonhatatlanul, így utódaink számára jelentős űrt hagyva kulturális örökségeink terén.
Irodalom:
T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében. Tata, 1999.
Tata története 1. (Az őskortól 1727-ig.) T. Dobosi Viola: Őskori lelőhelyek Tatán és környékén. 23-98. o.
[1] Tata műemléki jelentőségű területe: „Az MJT a Bartók Béla út és a Cifra malom patak kereszteződésétől kiindulva, az óra - mutató járásával egyező irányban haladva a következő: a Bartók Béla út ÉNy-i szélén húzódik a Bartók Béla út 1. sz.-ig, itt ÉNy-ra fordulva a hrsz. 3098/1. és 2257/1. telkek ÉNy-i határán folytatódik a Bajcsy-Zsilinszky útig, majd azt átszelve, a hrsz. 2648., 2649. telek ÉNy-i és ÉK-i oldalán húzódik és a Almási úton átvágva a hrsz. 2854., 2859. telkek ÉK-i oldalán folytatódik. Metszve a Somogyi Béla utat a patak vonalát követi az Agostyáni útig, majd DNy-ra fordulva az Agostyáni út páratlan oldalának térfalán haladva a hrsz. 3064/2. É-i sarkáig, innen DK-re fordulva az Ady Endre u. 2–20. ÉK-i telekhatára képezi a határt, majd a hrsz. 3057/2.-nél ÉK-re veszi az irányt és a telek ÉNy-i határán folytatódik az Egység u.-án átvágva, az Egység u. 22/24. sz. 3088/1., 3038/2., 3040. hrsz.-okig, a Erzsébet tér 3/8. és a Damjanich u. 1/5. sz. telkek ÉNy-i határán vezet a hrsz. 3023. árokig, majd annak vonalát követi a Kölcsey u. hrsz. 2921.-ig. A Kölcsey u.-nál ÉK-re fordul és annak ÉNy-i szélén halad a vasúti töltés lábáig, ahol DK-i irányban megtörve a 3304/4., 3309/1., 3310/9., 3310/10. hrsz.-ú Angolkert ÉK–K-i határán folytatódik a hrsz. 3309/5. telek DK-i határa meghosz - szabbítása vonaláig. Itt DK-re fordulva a 3309/5. és a 3309/8. hrsz.-ú telkek határát, illetve azok meghosszabbításának vonalát követi a hrsz. 3308/1. ÉK-i kerítésvonaláig, majd a belső kerti utat, innen Ny-i irányba átvág a kerten a mecsettől (trsz.: 2448) D-re húzódó kerti út elágazásáig, tovább azt követi a 3307/4. hrsz.-ú árok és a kerítés kereszteződéséig, ahonnan ismét a kerítés vonalában halad a 3306/3. és a 3255–68. hrsz.-ú. telkek mentén. A Sport u.-át átszelve és ÉNy-ra fordulva a Sport u. 31–29. sz. épületek térfalát követve, majd a 3272/1. hrsz. K-i szélét, tovább pedig a 3294–97. hrsz.-ú, Ady Endre u. 50–56. sz. ÉK-i, DK-i határát követve eléri az Ady Endre u.-át, innen DK-i irányba az Ady Endre u. 58–60., a Baji út 1. és a Vértesszőlősi út 1. sz. épületek előtt húzódik, majd átvágva az úton a 4002. hrsz.-ú telek Ny-i széle vonalában éri el a vízpartot. Az Öreg-tavat a Szikla kilátó és a 1839., 1838. hrsz.-ú kőbánya 106 TATA alatti rézsű lábvonalában éri a Tanoda teret, ezután a határ az u. tengelyében, majd az Eötvös u. 40/a., az Tanoda tér 18–6. sz. épületek térfalán és 1721. hrsz.-ú, Fazekas u. 8. sz. saroktelek DNy-i oldalán folytatódik. A Fazekas u. átvágva a 1707. hrsz.-ú, 7. sz. épület DNy-i oldalán halad, majd DNy-ra fordulva a Rákóczi út 11–1. és a Kossuth tér 18–16. sz. telkeinek DK-i határán vezet tovább, itt ismét DK-re fordul és a Kossuth tér 15., valamint a 1679/2., 1680. hrsz.-ú, Fazekas u. 43–33. sz. ÉK-i határán kivezet a Fazekas u.-ba, ahonnan DNy-i irányba, az u. tengelyében folytatódik a 181. hrsz.-ú, Kocsi u. 6. sz.-ig. Itt újból ÉNy-ra fordul és a hrsz. 180-81. hrsz.-ú, Kocsi u. 6–8. sz. telkek DNy-i határán jut ki a Kocsi u.-ba, majd azt átszelve a 20. hrsz.-ú, Kocsi u. 5. sz., a Kossuth tér 10/a–b., valamint a Komáromi út 2–8. sz. épületek telkeinek DNy-i határán halad a Kőkút közig, ahol ÉNy-ra fordulva kivezet a Komáromi útra. Az u.-át átvágva a Komáromi u. 7–1. sz. épületek ÉNy-i, majd ÉK-i és a Kossuth tér 8–4. sz. épületek ÉNy-i vége vonalában folytatódik, innen a Kossuth tér 3–1., a Bercsényi u. 1. és a Fürdő 2–4. sz. épületek telkeit ferdén átszelő egyenesben, a Fürdő u. 8–26.-ig és a Hajdú u. 2–20. sz.-ig pedig az épületek ÉNy-i végében húzódik. Elérve a Keszthelyi utat megtörik ÉNy-i irányban és az út tengelyében halad a Május 1. útig, ahol ÉK-re fordulva vezet a Cifra malom patak kereszteződéséig, ahonnan DK-re fordulva a patak vonalában folytatódik a Bartók Béla úton lévő kiindulási pontig.” In: Bardoly – Haris 2006, 106-107.
[2] Körülbelül 10 évvel ezelőtt, egy hosszan tartó esős időszak során a kapuív beomlott, a műemlékvédelem felé e sorok írója jelezte a történteket.
[3] Fatuska János néprajzkutató szóbeli közlése 2004-ben.
[4] Pl. Haris 2019, 5.
[5] Keresztessy 2006, 128.; P. Tóth 2009, 114.; https://muemlekem.hu/muemlek/show/6464; http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2015_esterhazy_loistallo/
[6] http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2015_esterhazy_loistallo/
[7] Haris: 2019, 5.: Az Esterházy kastéllyal azonos törzsszámon (2452) szerepeltetése téves adat, az épület nem állt és nem áll országos védettség alatt, sőt, helyi védelem alatt se.
[8] A fedett lovarda felmérési rajzait a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke készítette e 1993-ban: http://archifirka.blogspot.com/2015/06/lovardatura-v.html
[9] Haris 2019, 19.
[10] A fedett lovarda részletes leírása, a telektörténet, építéstörténet, a tájhasználati és településszerkezeti összefüggések stb. részletes leírása: Haris 2019
[11] http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2018_lovarda/
[12] Ambruszter 1895, 16-17.; Hegyi 1985, 96-97.
[13] Révhelyi 1938, 118.
[14] 1765. január 1-én Mária Terézia jóváhagyta Esterházy Ferencnek a piaristák akkori rendfőnökével, Tapolcsányi Gergellyel kötött alapítványi szerződését, melyben a gróf a rend számára biztosította a halastó melletti azon telket, melyet korábban Esterházy József országbíró a kamalduli szerzeteseknek adományozott, egy kertet a Katona utcában, továbbá építkezési célokra 35.000 forintot. Hegyi 1985, 90. Az alapító-oklevelet teljes terjedelmében közli: Ambruszter 1895, 6-14.; Dornyay 1930, 15-16.; Fábián 1931, 39.
[15] Ambruszter 1895, 16.; P. Tóth 2004, 98.; P. Tóth 2015 235-237.
[16] Hegyi 1985, 92-96.
[17] Valero Jakabnak az építkezésben betöltött vélt és valós szerepéről: Ambruszter 1895, 18.; Rédey 1888, 181.; Cserhalmy 1874, 5.; Dornyay 1930, 18-20.
[18] Ambruszter 1895, 18.
[19] Hegyi 1985, 97.; Lukáts 1933, 43.
[20] A telek történetéről, fennmaradt térképekről: Haris 2019, 29-34.
[21] Mohl 1909, 97.
[22] Hegyi 1985, 95-96.
[23] Ambruszter 1895, 19.
[24] Hegyi 1985, 98-99.
[25] A festmény Calazanti Szent Józsefet ábrázolja nemesifjakkal, mint tanítványaival körülvéve, akiket a felhőkön trónoló Szűzanya oltalmába ajánl, Vincenzo Milione festette a képet Rómában 1770-ben. Minden valószínűség szerint csak 1841-ben került ide, a kápolna megnagyobbítása, s újbóli felszentelése idején. In: P. Tóth 2004, 98-99.,138.; P. Tóth 2015, 237.
[26] Révhelyi 1938, 9.; Aggházy 1959, 2. köt. 282.; Rados 1964, 118.; Az oltár részletes leírása: P. Tóth 2004, 98-99., 131-133; P. Tóth 2015, 236-238.
[27] http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/2018_lovarda/
[28] Az intézmény pontos elnevezései: https://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_J%C3%B3zsef_Gimn%C3%A1zium_%C3%A9s_Koll%C3%A9gium_(Tata)#Alap%C3%ADt%C3%A1sa
[29] A gimnázium történetéről: Keller 1966; ifj. dr. Rabár 2014
[30] Kiegészítő területek: a gimnázium alatti terepszinten, az ún. „Kőporos”-ban 1981-ben elkészült a sportpálya, 1990-ben felépült a sportcsarnok és az „új épület”, napjainkban az Ádám Sándor Sportcsarnok a gimnázium jelentős bővítménye.
[31] Aggházy 1959. 1. köt. 89., 2. köt. 238., 3. köt., 173., 174.; Szűz Mária alakja kiemelkedő jelentőségű volt Tata és Tóváros életében, erről bővebben: P: Tóth 2015, 278.
[32] Az épület homlokzatának részletes leírása: https://muemlekem.hu/muemlek/show/6425
[33] A jelenlegi kastély felépítését megelőző tervekről Haris 1988, 74-79.; Révhelyi 1962, 28-33.;: P. Tóth 2004, 114-115.; P. Tóth 2015, 261., P. Tóth 2009, 108-110.;
[34] P. Tóth 2004, 115., 123., P. Tóth 2015, 261; P. Tóth 2009, 108-111.
[35] Keresztessy 2006, 118-119.
[36] A Kiskastély homlokzatának részletes leírása: https://muemlekem.hu/muemlek/show/6425
[37] A szobrot hátsó nézetből, a bejárati résszel együtt ábrázoló fotót közöl: Rados 1964, 189.
[38] A szökőkút-szobor elkészültét általában az 1800 körüli időre teszik, de a korabeli költségelőirányzatok, grófi utasítások stb. alapján a műalkotás 1785 körül készült. Erről pl. P. Tóth 2009, 112-113.; évszámot rögzít: Aggházy 1959. 1. köt., 145., 237., 2.köt., 283.
[39] 1808-as dátummal szerepel egy építkezésekről készült kimutatásban egy „Horto Domus”-ban elkészült grotta. Adatot közöl: P. Tóth 2009, 113.
[40] Fotó: Rados 1964, 194.; Révhelyi Elemér múzeumban őrzött archív fotóját közli: P. Tóth 2009, 112.
[41] Pl. Keresztessy 2006, 119.
[42] Az Istálló részletes leírása: https://muemlekem.hu/muemlek/show/6425
[43] Néhány kiemelkedő történelmi esemény: A kastélyhoz kapcsolódó jelentős történelmi esemény: 1809. augusztus 22. és november 21. között itt lakott I. Ferenc magyar király és Mária Ludovika királyné, október 14-én az É-i toronyszobában írta alá az uralkodó a napóleoni háborúkat lezáró, ún. schönbrunni békét. 1849. május 2-án Görgei Artúr a főhadiszállásnak használt kastélyból indította csapatait Buda visszafoglalására. Az 1897. szeptember 10. és 15. között a bécsi udvar által megrendezett nagy hadgyakorlat idején a szintén főhadiszállásnak kijelölt kastélyba látogatott Ferenc József és II. Vilmos. 1897. július 24-én a világon először itt használták az acetilénlámpás közvilágítást. 1921. október 24-én IV. Károly második, sikertelen visszatérési kísérlete után az Esterházy kastélyba érkezett, ahol Zita királynéval és kíséretével együtt tartózkodott.
[44] Keresztessy 2006, 118.
[45] Keresztessy 2006, 118.
[46] Kövesdi 2004
[47] Rados 1964, 20-41., 153-168.; http://kunymuzeum.hu/kuny-domokos-muzeum/
[48] http://www.titkom.hu/tataicsillagda.html
[49] A festményt a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében őrzik: http://kunymuzeum.hu/wilhelm-richter-az-esterhazy-csalad-rokavadaszata/
[50] Mohl 1909, 89., 164-165.
[51] P. Tóth 2009, 107.
[52] Szabad 1957, 437-438.
[53] Kövesdi 2001, 361-382.; Stech Alajos: „Tata látképe”, a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében: http://kunymuzeum.hu/stech-alajos-tata-latkepe/
[54] Rados1964, 55-56., alaprajzot és a belső térről készült metszetet közöl: 58.; Az épület külsejéről és belső teréről két fotót közöl: Körmendi 1984, 75-76.
[55] Az uradalomban zajló, 1747. évi vízszabályozásról, illetve annak gazdasági vonatkozásairól: Fülöp 2003, 195-205.; Baranyai 1928, 137.
[56] Sylvester 2003, 251.
[57] Korabinsky 1778 – Faller 1937, 10.
[58] Az Angolkert fejlesztéséről részletesen: P. Tóth 2009
[59] Bardoly-Haris 2006, 11: „Angolkert 11087 hrsz.: 2956, 2957, 2958/1, 2958/2, 2958/3, 2960/1, 2960/2, 2961/1, 2961/2, 2961/3, 2973/3, 2974/1, 2974/2, 2975/1, 2976/1, 2976/2, 3018/1, 3018/2, 3019, 3023, 3024, 3025, 3028, 3029/1, 3029/2, 3030/1, 3030/2, 3031, 3032, 3239, 3248, 3249/1, 3249/2, 3250, 3252, 3253, 3254, 3255, 3256, 3257, 3258, 3259, 3260, 3261/2, 3262/1, 3262/2, 3263, 3264, 3265, 3266, 3267, 3268, 3304/12, 3304/13, 3304/4, 3304/5, 3304/6, 3304/8, 3304/9, 3305/10, 3305/11, 3305/12, 3305/13, 3305/2, 3305/3, 3305/4, 3305/5, 3305/6, 3305/7, 3305/8, 3305/9, 3306/2, 3306/3, 3306/4, 3306/5, 3306/6, 3306/7, 3306/8, 3307/2, 3307/3, 3307/4, 3307/5, 3307/6, 3308/1, 3308/2, 3309/1, 3309/2, 3309/3, 3309/4, 3309/5, 3309/6, 3309/7, 3309/8, 3310/10, 3310/2, 3310/6, 3310/7, 3310/8, 3310/9 – 1775–1823 A Pokol és Tükör források területén, a Cseke-tó körül létrehozott, gazdag víz- és úthálózatú angolkert, amely része az Esterházy kastéllyal, a Várral és a tatai tórendszerrel egybekomponált tájkertnek. Gazdag és változatos növényvilág, a szentimentális kertstílust képviselő épületekkel: barlangok és grották, 1788–1789; pálmaház – Pálma Szálló (trsz.: 10724); török mecset (trsz.: 2448); Esterházy kerti lak, 1784 (trsz.: 2446); műrom, 1807 (trsz.: 2447); kertkapu két griffel, 1801 (trsz.: 2457). Építtette gróf Esterházy Ferenc, majd gróf Esterházy Miklós, 1775–1823 között (építészek: Böhm Ferenc, Charles Moreau, Bánóczy Antal, Eduard Rieße).”
[60] Townson 1797, 1. köt. 69-70. Idézi: G. Győrffy 1991, 99. Más fordításban idézi: Baranyai 1928, 152-153.
[61] Édes 1839, 94.
[62] Az előadásokról P. Tóth 2009, 107.
[63] Komárik 1978, 213-214.
[64] http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/tesz/38_2005_12_06_tesz_5m_ovezetek_20190531.pdf?fbclid=IwAR0RYfXY0cXEjObgbqlX9F-AhcvWSIo5nyzYM-M2rfvl6HWK0dOEL5HPM5U
[65] TÉSZ Tata Város Képviselő-testületének Tata Építési Szabályzatáról szóló 38/2005.(XII.6.) önkormányzati rendelete (egységes szerkezetben) hatályos 2020. január 6-tól, 20. http://magyaryterv.etata.hu/telepulesrendezes/tesz/38_2005_12_06_tesz_20200106.pdf?fbclid=IwAR368ZHbQ3J136pNFXb6bnlmqs9XLm4yWzedY-S8S-QDgVwFIFuJP5qFScI