Műemlékvédelmi szakértői észrevételek
a VÁTI KFT. által a Worldinvest Zrt. megbízásából készített telepítési tanulmányterv és környezeti hatásvizsgálat kapcsán
[6-9. o.]
0. Helyszín kijelölési vizsgálat
Helyszín kijelölési vizsgálatban a tanulmányterv öt helyszínt elemez azzal kapcsolatban, hogy van-e a városban az 1841. hrsz. ingatlanon kívül olyan terület, amely egy öt csillagos szálloda elhelyezésére alkalmas; majd megállapítja, hogy az Öreg-tó látványeleme elengedhetetlen a szálloda szempontjából és a lényegében még beépítetlen, nyugati oldal alkalmas elsődlegesen szálloda építésére.
A helyszín kijelölési vizsgálat azonban egyoldalú. Kísérletet sem tesz arra, hogy a szálloda helykiválasztásának szempontrendszere mellett legalább felvázolja az egyes helyszínek szállodává válásának településre (annak szerkezetére, úthálózatára, örökség- és természetvédelmi stb.) gyakorolt hatását. Ezek a vizsgálatok csak a legjobb látványelemmel rendelkező 1841-es ingatlanra készültek el, így Tata Város Önkormányzata ezeket a szempontot mérlegelni sem tudja.
[28. o.]
4. Örökségvédelmi elemek
Az örökségvédelmi elemek vizsgálatánál a hatástanulmány nem tartalmazza a 68/2018 (IV.9.) Korm. rendelet 15. mellékletében A döntéselőkészítő örökségvédelmi hatástanulmány és az értékvédelmi terv részletes tartalma egymásra épülő, részletes szempontrendszerét, amely alkalmas lenne arra, hogy a tervezett szállodatelepítés mérték- és léptékarányát vizsgálja településszerkezeti (közvetlen- és tágabb környezet) összefüggésekben.
4.1. Az ingatlan és környezetének városszerkezeti helyzete
A történeti évszámok felsorakoztatása csak egy eklektikus válogatás, mivel mindenek előtt szükség lett volna pontosan lehatárolni, hogy mit tekint jelen értelmezésben a tanulmányterv az ingatlan környezetének: a közvetlenül érintkező helyrajzi számokat, a tó nyugati területét, netán az egész települést, mivel a történeti adatok szintjén mindenre van hivatkozás.
Kétségtelenül az Öreg-tó az ingatlan közvetlen környezetének tekinthető, és az is bizonyos, hogy a tó az Által-ér duzzasztásával jött létre. Ennek azonban egyetlen, nagyon konkrét (1409) dátumhoz kapcsolása nem más, mint egy több évszázados folyamatnak a leegyszerűsítése. A mai állapot kialakulása szempontjából sokkal lényegesebb lenne Mikoviny Sámuel vízrendezési munkáit megemlíteni az 1740-es években, valamint a 18. század második felétől, Böhm Ferenc munkásságától kezdődően az Öreg-tó körüli, több évszázadon keresztül ívelő tájképi kert kialakításának fázisait részletesen elemezni, a kialakított mesterséges szigetekkel, a még meglévő épületromokkal vagy a Remeteségre vezető ún. Panoráma út létrehozásával. (Az ún. Törökvár említésre került, a történeti évszámok felsorolásában, de összefüggéseit csak a régészeti hatástanulmány érinti.)
A tanulmányterv súlyos hiányossága az Öreg-tó körüli táj, tájképi kert kialakulásának elemzése, történeti forrásainak bemutatása, mert ezek elemzése nélkül −„ex cathedra” − jut olyan következtetésre, hogy „lóistálló környezete történeti kertként nem fogható fel”.(lásd.: vezetői összefoglaló: 2. o. majd térképek elemzése alapján 30. o; 31. o.) A 18. század végétől a svájci típusú tehenészetek, gazdasági szerepükön túl, mint bukolikus elemek, fontos és szerves részei voltak a kastélyok körül kialakított körüli tájképi kertnek, amelyet szintén nem vett figyelembe a tanulmányterv.
A gát 1757-es javítása (feltételezhetően a vár környékén), a Cseke tó körül elhelyezkedő Angolpark létesítése bizonyosan nem tekinthető a telek közvetlen környezetének, csak települési összefüggésekben meghatározó. Erőteljesen megkérdőjelezhető a Háry-féle, az egész településről 1900-ban készült akvarell, mint történeti adat beemelése, amely csak képi forrásként értelmezhető és értelmezendő.
Ezzel szemben hiányzik, álláspontom szerint az ingatlan környezeteként ténylegesen értelmezendő történeti adatok,: a területet települési összképben is meghatározó piarista rendház, az Eszterházy kastély vagy a fedett lovarda létrejöttének említése.
Hibás a kastély előtti gazdasági eredetű épületek datálása, amelyek már a 17. század legvégétől – még az Eszterházy időszak előttről – elbontásukig, a 20. század elejéig, ugyan többször átalakított formában, de a területen álltak.
A tanulmányterv megállapításával ellentétben az Öreg-tó soha nem ágyazódott be a városi szövetbe és napjainkban is csak nagyon töredékesen a része. A középkorban a település központja a mai Kossuth térre lokalizálódott és a várral településszerkezeti kapcsolata elsősorban a mai Fürdő és Hajdú utcán keresztül lehetett. A vár véderőművei mellett, a déli oldalon, a 17. század végétől vannak településszerkezeti elemekre (utca) utaló adatok, amelynek része volt a mai kastély kialakulása és a tőle keletre elterülő, ma már üres tér beépítése. A 18. században kiépülő Tóváros sem a tópart mellett, hanem a fő közlekedési út mellett jött létre, csak ipari tevékenységet folytató épületek kerültek a tó partjára. Az Öreg-tó északi és keleti oldalának a városi szövetbe való bekapcsolódása kezdetének a 19. század második felét, végét lehet tekinteni, a villák (ld. Feszty villa) megjelenésével, a nyugati oldal azonban annak soha nem volt része.
Szintén hibás a 1841-es helyrajzi számú. kerített terület nőtt jellegűként való meghatározása. A Schweizerei területét és épületeit egyszerre, kerítéssel körbevett formában alakították ki a 19. század legelején, a terület feltöltése után, amely pontosan látható a település 1809-es térképén is és az összes városi térképen a 19. századból. Sajnálatosan a tanulmányterv nem használta fel a település 19. századi térképeit – csak az országos térképeket –, amelyeken jól látható és bizonyítható a terület teljes érintetlensége, épületeinek állandósága a 19. század során.
[29. o.]
A 1841-es hrsz-ú és az azt körülvevő terület, szemben a tanulmányterv állításával, nem alakult át lényegesen a Schweizerei lóistállóvá válása során. Az épületegyüttes épületeinek száma nem változott. Az istállók (függetlenül, attól, hogy tehén- vagy lóistállókként funkcionáltak) a kastély közvetlen környezetéhez tartoztak, majd az 1870-es évek után az uradalom lótartásának fejlesztése miatt átalakultak át lóistállóvá, de továbbra is a kastély közvetlen területének részei maradtak.
Az 1783-as évre pontosan datálható I. katonai felmérés nem a település legkorábbi részletes ábrázolása, ezt megelőzi Mikoviny Sámuel 1746-os vízszabályozási térképe, amelyen szerepel a település, majd Tata és Tóváros 1751-es, 1770. k. (és 1784. k.) térképei. Ezek kataszteri térképek, így lényegesen részletezettebbek, mint a katonai felmérés.
[30-31. 33. o.]
1809-es térkép a 19. század első ismert ábrázolása a városnak, azonban a település uradalmi birtokigazgatási térképeit (1839, 1850, 1860, 1865) is be kellett volna vonni a térképi elemzések sorába. Ezek a térképek sokkal több és szabatosabb következtetések levonását tennék lehetővé, a zöldterületek nagyvonalú és egy irányba mutató, tendenciózus, elemzéséhez képest (lásd. még: tájképi kert). Ugyanez vonatkozik a II. és III. katonai felmérés szintén nagyvonalúan (1816-1869 és 1869-1887) datált térképeire, amelyet, mint az összes katonai felmérés szelvényét egy-két év pontossággal biztosan lehet datálni, a megfelelő segédletek felhasználásával.
[36. o.]
Nem releváns a vár területére az 1760-as évek elején tervezett kastély kerti homlokzatának beszerkesztése a tanulmánytervbe, azzal az ok-okozatot nélkülöző, de predesztináló indoklással, hogy a tó léptéke, annak megvalósulása esetén, teljesen más lenne.
[37. o.]
4.2. Esterházy lóistálló
Az épületegyüttes történeti adataiba szöveges említés szintjén bekerültek azok a fent említett 18-19. századi, a települést ábrázoló kataszteri és birtokigazgatási térképek, melyeket a térképi elemzésbe is szükséges lett volna bevonni.
[38-39. o.]
4.3. Hősök tere kapuja
A területet jelenleg a Hősök tere felől egy falazott kerítésben kialakított szegmensíves kocsiáthajtón (mellette gyalogkapuval) keresztül lehet járművel megközelíteni. A kapu ezért került be, külön tételként az örökségi elemek fejezetbe. A kapu a 20. században épült, nem áll országos műemléki védelem alatt, de szerepel Tata város helyi védett épületei között (trsz: 319. hrsz: 1713 védettségi kategória: HE-1).
[39.-41.o.]
4.4. Műemlék, műemléki jelentőségű terület, műemléki környezet
Az épület 1992-ben került egyedi törzsszámon műemléki védettség alá, a műemléki nyilvántartás korrekciója során, mivel a Schweizerei területe helyrajzi szám alapján nem tartozott a kastély területéhez, míg az OMvH a topográfiai és a nyilvántartási adatai alapján a kastély részeként műemlékként tartották számon. Az Eszterházy kastély és épületegyüttese 1950-ban került műemléki védelem alá. (1949. évi 13. sz. tvr hatálya szerint)
Az 1992-ben az építésügyről szóló 1964. évi III. tv volt érvényben; míg a műemlék, műemlékjellegű, városképi jelentőségű védettségi fokozatokat csak a 1/1967. ÉM rendelet szabályozta. Az épületegyüttes 1992-ben a középső védettségi kategóriába került, de nem azért, mert Fellner Jakab tervezte, ahogy a tárgyi hatásvizsgálat az idézőjel ellenére félkövérrel kiemeli ezt a mondatot a védési határozatból, hanem azért, mert megőrizte eredeti építészeti kialakítását, amely a védetté nyilvánítási folyamatok értékelési szempontjai között sokkal fontosabb mérlegelési szempont, mint az építész személye. A 1992-es egyedi törzsszámon védetté nyilvánítás idején hatályos Vhr. 6. § (1) szerint „A műemlékké, a műemlék jellegűvé és a városképi jelentőségűvé nyilvánított építmény (a továbbiakban együtt: védett építmény) védettsége kiterjed az építményhez tartozó földrészletre (park, udvar), kerítésre, támfalra és melléképítményekre is.” Ezért az egész fallal körülvett épületegyüttes telkével, melléképületeivel került védettség alá, nem csak a szövegesben nevesített egyetlen istálló épület.
A védetté nyilvánítás ideje óta jelentősen változtak a jogszabályok, például megszűnt a három kategóriába sorolás és egységesen műemlék lett minden épület. A műemlékek besorolása legutoljára 2020-ban változott, kiemelten védett műemlék és védett műemlék kategóriát különböztetve meg. A tanulmányterv nem ismeri és nem tartalmazza a jelenleg érvényes törvényi szabályozás által meghatározott műemléki kategóriát. 1992 óta – ezt a jelenleg hatályos jogszabály is megtartotta – a helyrajzi számmal megnevezett épület teljes telke műemléki védettséget élvez, azon minden beavatkozás hatósági aktushoz kötött.
A 2016-os örökségvédelmi hatástanulmány során végzett levéltári kutatások tisztázták – amelyet a jelen hatásvizsgálat is maximálisan, a forrás megjelölése nélkül kiaknázott lásd. 4.2. Esterházy lóistálló –, hogy az épület nem 18. századi, hanem a 19. század legelején épült. A 2016-os hatástanulmány részletesen vizsgálta a korábbi datálás szakirodalmi eredetét. Az épületegyüttes datálásának pontosítása azonban nem változtatta meg annak műemléki státusát, annak a közhiteles nyilvántartásban történő átvezetésére sem került még sor. Fellner Jakab 1780-ban kétségtelenül meghalt, de az alig 20 év múlva épült épületegyüttes (tanulmányterv szerint halála után 60 évvel készült lásd. 3. oldal) még a magyar építészet késő barokk korszakához kapcsolható.
[41. o.]
A tanulmányterv készítőjének fogalmi zavarát tükrözi, miszerint a 2016-ban készített örökségvédelmi hatástanulmány a jelenleg hatályos jogszabály szerinti értékleltárt tartalmaz. A hatástanulmánynak nem része az az értékleltár, ennek semmilyen eleme nem található meg az örökségvédelmi hatástanulmányban. (Ld. 68/2018. (IV.9.) korm. rendelet 3. melléklet 2. Értékleltár)
[45. o.]
4.6.2. Állításával ellentétben a 1841 hrsz. ingatlan soha nem vált az Öreg-tó városias részévé, beépítése a tópart ezen részén zárvány maradt, amelyet tovább erősített, hogy a 20. század elején a kastély előtti korábbi majorsági használatból eredő épületek megszűntek és kialakult az Öreg-tó körüli tájképi kert.
Budapest, 2021. január 8.
Dr. Haris Andrea
művészettörténész
műemléki szakértő